Két és fél éve beszéltük Tibi barátommal, hogy jó lenne megmászni egy négyezrest. Mivel a Gran Paradisot tartják a legkönnyebben teljesíthetőnek közülük /milyen lehet a többi?/, erre esett a választás.
20 percenként bement valamelyikünk és újra megkérdezte, hogy nincs-e szabad hely, nem alhatunk-e az étkezőben hálózsákban, vagy esetleg kinn a teraszon bivakolva. A harmadik ilyen akciónk után csodák csodájára lett két hely..
Újra Adlitzgraben! Hétvégén ismét ezt a remek, sok kemény mászással kecsegtető, de nem utolsósorban gyönyörű sziklát választottuk.
Igazából dróton húzzuk magunkat, lépést pedig a nehezebb részeken megkönnyítik a betett és veszélyesen kiálló vasrudak
Az első két kötélhossz nagyszerű, technikás táblamászás némi piazzal bolondítva..
Kora délután Aszuval Hobó bölcs, örökérvényű zenéjét hallgatva indultunk a Hohe Wand felé..
Nagy izgalommal vártam első kisebb tengerentúli túrámat, amelyet Long Island-i kis fészkemből kezdtünk meg. Az úticél New Hampshire, Mount Washington.
A Poestingtal egymás után sorakozó sziklatömbjei közül szombaton mi a Kalkofen mészkőfalát választottuk
A Vogelwandon szerettük volna próbára tenni mászó tudásunkat, de az időjárás közbeszólt.
Az utóbbi hónapokban kicsit hanyagoltuk ezeket a nehéz utakkal teli falakat, már hiányoztak az áthajló sziklákon vezető kemény, sokszor igen technikás mászások.
Pénteki kirándulásunkhoz olyan sziklát próbáltunk keresni, ahol a lányok és Erik biztonságosan tudták gyakorolni az előlmászás technikáit.
Peti, a pár héttel ezelőtti túránk képeit nézegetve kedvet kapott, hogy próbára tegye mászótudását Arnsteinwand áthajló falain.
Idén is sor került Paklenicai túránkra. Nem teszem hozzá, hogy a "szokásos", mert ezúttal egy kicsit más jellegű és hangulatú volt, mint a korábbi években.
Sport utak, vagy több hosszas mászás? Végül úgy döntöttünk, legyen mindkettő.
Örülök, hogy megmásztuk, gyönyörű út, még ha olykor erőltetett is az út vonalvezetése
Számomra a kalauzban is szereplő vas „T-lépés” és a csúcshoz közeli kürtő volt a legizgalmasabb.
A sziklákhoz érve pazar látvány fogadott minket. A kő a sötétvöröstől a feketéig minden színben, fantasztikus formákban és alakzatokban díszelgett.
Végül az utolsó kötélhossz egy gyönyörű fehér sima reibungtáblán vitt fel, amelynek kulcsrésze igen érdekes technikát kívánt
Az áthajló falakhoz szükséges erőnlét megszerzésén még dolgozniuk kell, mert a függőágy igen hamar előkerült.
Egyetlen kérdés volt csak az úttal kapcsolatban, milyen ruhában másszunk?
A Weichtalhaus Parkolójában kiugrottunk a kocsiból, és a Weichtalklamm-on keresztül célba vettük a hegy csúcsát.
Reggeli érkezésünk után mindenki vadul forgatta a kallert, általunk még érintetlen utakat keresve
A falat reggeltől estig süti a nap, így ideális választás kora tavaszi, vagy késő őszi mászásokra.
Egy másik finalé - felderítő útra indultunk a Maximilianswandot keresve. Ugyan nem találtuk meg, de amit találtunk az csodaszép volt.
Barátaimmal, Tibivel, Attilával és Szeli Lacival már december óta terveztünk egy téli túrát
Gondoltam ha már ott vagyunk megéri ott maradni még egy napot és kiruccanni Fehér-kőre, legkedvesebb szikláim egyikére.
Vasárnap a januári hirtelen jött tavaszi idő hatására, az aktuális bécsi mászótermi tréningünket sziklára cseréltük.
A 2010-es évet a Kletterhalle Wien minden igényt kielégítő mászó termében zártuk, és az újév első mászásaira is itt kerítettünk sort.
Vagy 12x másztuk, innen-onnan-amonnan, voltak szinte áthajló részei is, meg tömöttebb kemény részek is, ahol alig bírtam a csákányt beverni, mindig kipattant.
A komor téli időben igazán jóleső érzés visszanézni ennek a novemberi napsütéses mászásnak a képeit. Samu írt egy klassz beszámolót róla, így utólag közzé is tesszük.
A novemberi kellemes meleg időben még alkalmunk nyílt egy Adlitzgrabeni mászásra.
Sajnos lassan beköszönt a hideg, nyirkos idő és a sziklákról be kell költöznünk a mászótermekbe.
Egyesületünk kerékpáros ága eddig nem nagyon hallatott magáról a honlapon, de ez most megváltozik..
Idén kivételesen őszre tolódott már-már szokásos Bohinji mászóturnénk. A nyári hónapokhoz képest Bohinj ilyenkor már kihalt, nincsenek túristák, a síelők közül pedig még csak a görsísek cikáznak fel-alá a Bohinji tó partján.
A sziklát egész délután tűzi a nap, kora tavasszal és késő ősszel ideális mászóhely. A sziklát egész délután tűzi a nap, kora tavasszal és késő ősszel ideális mászóhely.
Éreztem, hogy innen már meglesz a csúcs, még 500 métert kellett mennünk szintben. A kitartó taposás meg is hozta az eredményét, és 10 óra előtt elértük a 4810 méteres magasságot.
Sok fejtörést okozott a hétvégi mászóhely kiválasztása, a csapattagok nagy mászótudásbeli külömbsége miatt.
Hajnali 6-kor a Stüdlhütte ajtaján kilépve belebámultunk a hajnali félhomályba. A látási viszonyok a Hütte magaságában jók voltak, de a környező csúcsokat mindenütt alacsonyan mozgó felhők borították
Jóska komával úgy döntöttünk, ha a többiek maradnak is mi nekivágunk, irány Adlitzgraben
Hallgatnom kellett volna az Attilára, a telefonban mondta, hogy sz@rt sem ér a Peilsteinről szóló rész a Keltenkalkban és a Bergsteigenen.. nem hittem el, pedig tényleg..
Belefutottunk egy hatalmas hóborította lejtőbe, amit a hátsó felünkön csúszva abszolváltunk, szerintem ez a legjobb móka ebben az óriási játszótérben.
Addig rágtam Attila fülét, míg egy nyári reggelen fél7-kor a bécsiek házi hegyének (Schneeberg) árnyékában kipakoltunk a kocsiból és kb. 40 perc alatt a parkolóból a Stadelwand fala alatt meredekké válló ösvényen felgyalogolva egyböl
Augusztusi első sziklamászásunk helyszínéül Peilstein falait választottuk Samuval, és két a sziklákkal most ismerkedő társunkkal Gáborral és Áronnal.
Kissé el- és agyonfagyva, brutálul (alsógatyáig) elázva és a tüdőgyulladás veszélyétől „reszketve” elégedett diadallal rohamoztuk meg a csúcs alatt csücsülő Defregger hüttét.
Aszunak még bőven volt tartozása a szikla felé főleg a keményebb fokozatokban, így bőven volt lehetősége az onsight mászások gyakorlására
Végre elérkezett az idő nyári hosszabb mászó túránk megejtésére. Ezeket az évszakonként ismétlődő utazásainkat tekinthetjük akár edzőtáboroknak is, hisz ilyenkor töményen a sziklamászással foglalkozunk. Eszünk, mászunk, eszünk,
Forró péntek délután a határ felé közeledve még nem tudtuk hogy merre induljunk mászni.
Már a 7 órás misére hívó harangszó a falnál ért minket. Sajnos a szúnyogok is úgy gondolták ma reggel ott a helyük
Júni 23 kora reggel 5 óra. Peti megérkezik elém, gyors felkapjuk a 140 literes sárga North Face duffelt, amibe gyakorlatilag 2 maláj konzumnőt simán elpakolnánk, de ezúttal a felszerelések és a sok-sok hami kapott helyet.
Hétvégén Józsival és Aszuval Adlitzgraben áthajló sziklafalain koptattuk mászócipőinket
A látotávolság is a nullával volt egyenlő, ezért a többieknek meg sem tudtuk mutatni, hogy merrefelé fogunk felmenni. Igazából csak egy hatalmas felhöt láttunk, ezenkivül nem sok mindent ..
A mászások helyszínéül a Roter Offen jól biztosított V-ös nehézségű útjait választottuk, melyeken újdonsült mászóink megbizhatóan mozogtak, így délután belekóstoltunk a VI-os fokozatba is.
Reggeli gyors egyeztetés után Samuval, Aszuval és az újonc mászó Petivel célba vettük a Thalhofergrat sziklatömbjét.
Munka befejeztével egy gyors mászócipő vásárlás után Aszuval a Hohe Wand Bereich Turnerbergsteigerkessel szektorát vettük célba.
Nagyon változatos mozgású, technikájú, nehézségű utak vannak ebben a mászóparadicsomban. Itt mindenki talál magának teljesíthető nittsort.
Hajnalban Kálmán kocsijának csomagtartója mégis megtelt a három 60 literes zsákkal, kötéllel és jégcsákányokkal.
Tibinek idén egyéb elfoglaltságai miatt még nem jutott ki a sziklamászás öröméből, ezért egy jó, formába hozó mászást terveztünk. Reggel Roter Ofen sziklafalán kezdtünk.
Csütötökön Csabival, Jóskával és két vendég mászónkkal, a Farádi Leventével,és a Celdömölki Domonkossal, Peilsein 26 szektora közül a Spartastein sziklafalát kerestük fel.
Április 24-én megrendezésre kerül Sopronban is a Critical Mass nevű bicajos felvonulás.
Jól döntöttünk, mert mikor már a Schwarzsee-nél jártunk akkorra teljesen láthatatlanná vált a hegy a viharfelhők közepében.
Hát a szívem párszor a torkomban volt, jó nagy pszichés terhelés volt az egész mászás, mert felfelé/lefelé sötétben a fejlámpa fényénél még talán jobb is, mert nem látod annyira a veszélyeket
Matlári Laci, Attila, Tibi, Józsi és még sokan az utóbbi hetekben szabadidejüket a Hunyadi mászófal felújításával töltik.
A kastély egész területén mászhattunk, boulderozhattunk, márha a tömegnyomortól volt épp szabad helyünk
A Mont Blanc Nyugat-Európa legmagasabb csúcsa 4808 méterrel. Egyesületünk 2010 szeptemberére tervez mászást a Francia oldalról.
Jött a szomorú hír, hogy Zsoltot súlyos balaeset érte. Egy pillanatig megfordult a fejünkben, hogy akkor hagyjuk az egészet, nem megyünk idén.. utólag már tudjuk, hogy nagyon nagy butaság lett volna kihagyni!
A zsákokból előkerültek az elemózsiás dobozok. Attila is előhalászta az 1kg paprikás csirkecombot a 1 kg nokedlivel, az osztrák pár elismerő felhördülésére. A házban duruzsolt a kályha, öntötte magából a meleget.
Szokásos reggel. Hajnali 4. Peti előtt állunk, várjuk, hogy jöjjön. Telefon. Semmi. Telefon mégegyszer. Álmos hang: Hálóóóó?
Év végéhez közeledve az egyesület pár tagja úgy döntött, hogy búcsúmászással köszön el a 2009-es szezontól, és úti célnak a Soprontól kb 90 km-re lévő Raxot célozta meg
Az év közbeni megbeszélések során szóba került, Olaszország Arco környéki sziklái, majd Szlovénia, végül a Horvátországi Paklenica völgynél maradtunk.
A hova menjünk a hétvégén mászni kérdésre egyszerre volt meg a válaszunk Józsival, hát hova, irány Adlitzgraben. Sopron 100km-es körzetében én ezt az ízig-vérig sportmászó helyet kedvelem a legjobban
Aszu barátomat rábeszéltem hogy egy kicsit hagyjuk a hátunk mögött a sportmászóhelyek zajos, sokszor zsúfolt világát, szálljunk szembe a gravitációval, és másszunk egy hosszú alpesi utat.
Hétvégén a Piestingtall szikláit látogattuk meg. A jónéhány szektorból, (9) az úthoz legközelebb eső Kalkofen tömbjét választottuk.
A nagy meleg és az égető napsütés elől egy árnyékos sziklafalra menekültünk. A Soprontól 50 km-nyi autózásra található Mödling szikláit választottuk.
Már korán reggel nekivágtunk a kilométereknek, hogy legyen időnk a nap folyamán gyönyörködni a tájban, ne kelljen szaladni. 6 óra után meg is érkeztünk, nyújtózkodás, öltözés, irány a mai napra kiszemelt klettersteig..
Idén Ferivel pattantunk az expedíciós Jumperba és kisebb navigációs (úúú bázz itt le kellett volna kanyarodni) nehézségek után már szeltük is a kilómétereket a hegy felé.
Aszúval és Józsival vasárnapi sziklatornánk helyszínéül a Peilstein falait választottuk. A fal olyan részén szerettünk volna mászni, amit még egyikünk sem ismert, így választásunk a Matterhorn tömbjére esett.
Tibi barátommal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk nagy szerelmünket, az ÖTK klettergarten-t. Hajnalban neki is vágtunk az útnak, hogy mi legyünk az elsők.
Az esős időre való tekintettel, Sopronhoz egyik legközelebb eső mászó helyet Bad Fischau szikláit választottuk.
A hosszas tervezgetés után hármasban(Attila,Csaba,Felcser Laci) késő vasárnap délelőtt útra keltünk
Aszúval ma Peilstein gyönyörű szikláin koptattuk a mászó cipőinket. A rengeteg szektor közül most a Große Peilsteinwandot választottuk.
Mikor Attila felért a standhoz, már látta, hogy miért földes az út és mit keresett az öreg a feszítővassal a kezében
Józsi barátommal egy kellemes kora tavaszi délutánt töltöttünk a Hochkogel áthajló falán.