Barátaimmal, Tibivel, Attilával és Szeli Lacival már december óta terveztünk egy téli túrát, de sajnos nehéz volt összeegyeztetni az időpontot, mire sikerült, +18Co lett, így halasztottuk, mert semmi kedvünk nem volt gumicsizmában és békatalpban túrázni.

Eljött a nap, el is indultunk Sopronból reggel 4h-kor, hogy legyen elég időnk a csúcstámadásra. 6h után, -5Co-ban értük el a kiindulási pontunkat Eisenerz után /jobbra egy kis beálló 610m-en, a felfelé vezető úton sorompó/. Szinte napra pontosan 3éve jártunk itt, akkor nagyon szűkre volt szabva az időnk. 2008-ban a völgy nyugati oldalán próbáltunk feljutni, ösvény híján utat keresgélve. Belementünk egy nem túl biztonságos helyzetbe, amit most mindenképpen el akartunk kerülni. Egy darabig követtük a többé-kevésbé befagyott patakot, a komolyabb zúgókat kikerülve, ami nem volt túl egyszerű. A hágóvas és a jégcsákány hamar előkerült, mert a jégen úgy csúszkáltunk, mint a riadt malacok. Találtunk egy részt, ahol a völgy keleti oldalára fel tudtunk kapaszkodni. Gondoltuk ez majd jó lesz nekünk. Hát jó volt! Szerencse, hogy Attila kipihente magát /1órát aludt éjjel/, mert így át tudta venni a vezetést. A hó helyenként mély volt, máshol nagyon mély vagy éppen csak 3cm a sziklán. Szuszogva bár, de semmiképpen sem letörve, kerestük a lehetőségeket. A hangulat jó volt, igaz Laci barátom megfázással küzdött, ezért közel sem volt ereje teljében. Már látni véltük a csúcsot 10h magasságában, ami persze nem az volt, soha nem az, kivéve a Glocknert. Haladtunk a völgy keleti fala alatt nagy bőszen. 12.30h körül elértünk egy pontot
kb. 1700m-en, ahonnan végre körül tudtunk nézni. Egy dolog bizonyossá vált, ma sem érjük el a csúcsot. Immár harmadszor. A völgy felől most már másodszor, a Kaiserschild-klettersteig felől egyszer. A klettersteigről az időjárás zavart le, a völgy felől pedig egyszerűen nem találjuk az utat és ezzel sok időt veszítünk. Sebaj. Lehet, hogy meg kellene néznünk nyáron.

13h-kor visszafordultunk, némi pihenő után. Míg a mély hóban jöttünk, addig nem volt különösebb gond, de a patakmederhez érve akadtak még nehéz helyzetek. Helyenként a sziklán csak néhány centi hó volt, így nagyon résen kellett lennünk, nehogy 8-10métert csússzunk hol hanyatt, hol hason. 15.30h-kor elértük az autót, ami már jól is esett, így viszonylag időben hazaértünk.

Az idő nagyon szépen kitartott egész nap, csak a szél fújt egy kicsit a felsőbb régióban.

Remek napunk volt, igazán örülök, hogy sikerült végre eljutnom a barátaimmal a hegyekbe!

Aszubarát