Résztvevők: Ancsa, Jóska, Áron, Aszú, Attila.

Tavaszi egynapos mászó túráink e hétvégi állomása egyik kedvencünk, Adlitzgraben volt. Utoljára januárban jártunk itt, így már ideje volt felkeresni ezeket a szép környezetben álló, áthajló, nehéz útjairól híres falakat.

Reggeli érkezésünk után mindenki vadul forgatta a kallert, általunk még érintetlen utakat keresve. Ez mindegyikünknek más-más feladatot jelentett, így szétszóródtunk a fal teljes hosszában, ingázva a szektorok kötött.

Aszú délután rászánta magát a számára már mumusnak mondható út, a Lárifári VII, VII+, VIII-as nehézségű, 35 m hosszú út megmászására, de a kulcsmozdulat most is kifogott rajta, hét esés után feladta. Majd legközelebb sikerül!

Egész nap fantasztikus nyári időnk volt. A hosszú hétvége ellenére most kevesen választották Adlitz falait erejük és technikai felkészültségük próbálgatására.

Jó nap volt, jó mászásokkal, csak a szlovák dalmata nem hiányzott, aki ellopta, majd megette Ancsáék palacsintáit. 

Attila