Peilstein

Aszúval és Józsival vasárnapi sziklatornánk helyszínéül a Peilstein falait választottuk. A fal olyan részén szerettünk volna mászni, amit még egyikünk sem ismert, így választásunk a Matterhorn tömbjére esett. A Matterhorn egy jellegzetes, szabadon álló sziklatorony, az Uhuwinkeltől nyugatra található, a Große Peilstein wandtól a Matterhorn scharte választja el. A Matterhorn kőzete javarészt kifogástalan, így ez szektor kizárólag pompás utakkal hívogatja a mászókat. Érkezésünkkor meglepődve tapasztaltuk, hogy a hétvégenként megszokott autórengeteg helyett szinte üres parkoló fogadott minket. Ez napközben sem változott, Peilstein falai alatt elvétve találkoztunk mászókkal. Valószínű ez az elmúlt kétnapi viharnak, és az ottlétünkkor is tomboló viharos szélnek volt köszönhető. A hűvös idő ellenére, jó hangulatban, remek utakat másztunk. Ez a szikla technikás mászást igényel, tele kis peremekkel, egy ujjas lyukakkal és kicsi de kellemetlen áthajlásokkal. Nekem különösen tetszett a Voyeur 8-as út, bár az oldalról érkező erős széllökések nagyon megnehezítették az apró peremeken az előre haladást.

 Egy kis kellemetlenség is történt velünk a nap folyamán. Józsi a szikla Jozef Obermann-Gedenkweg 8-as nehézségű, szemre és mászva is gyönyörű utat próbálta teljesíteni, mikor is egy a sziklától kicsit elálló nittfül alá a kötél beszorult, se, le se fel. A kötelet nem tudtuk lenről, se Józsi fentről kiszabadítani, de a rángatását nem is erőltettük a kötél épsége miatt. A kötél másik végébe kötve, a mellette lévő úton felmászva, majd a problémás nittig visszaereszkedve tudtuk kiszabadítani a kötelet, és Józsit megmenteni az éhhaláltól. Estefelé végre elállt a szél, és melegebb lett. Átsétáltunk a Cemone-hoz, ez egy kétágú torony, nagyon népszerű utakkal. Másztunk még egy pár hosszt, a lemenő nap által narancssárgára festett sziklán. Hazafelé a kocsiban fáradtan és éhesen, az ordító Metallicát túlkiabálva próbáltuk egy egyhetes mászó túra részleteit megbeszélni, hogy hova, mikor, és hogyan. De ez majd még kialakul…