Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Paklenica 2009

- sziklamászás -

Paklenica 2009

Elérkezett az idő, hogy elinduljunk szokásos őszi hosszabb mászóturánkra. Az év közbeni megbeszélések során szóba került, Olaszország Arco környéki sziklái, majd Szlovénia, végül a Horvátországi Paklenica völgynél maradtunk. Az előzetes tervek szerint két autónyi mászóval számoltunk, de a résztvevők száma úgy fogyott, ahogy az indulás időpontja közeledett.

Staridradba éjszaka, a tomboló Bora közepén érkeztünk. A sátrak felállítása a hatalmas erejű szélvihar miatt meghiúsult, így a camping mosdói, részben zárt előterébe vackoltuk be magunk, az üvöltő szelet hallgatva és reménykedve, hogy nem dől ránk semmi, és az autó is épen marad, próbáltunk aludni. Hajnal fél négy tájban egy riadt német család ébresztett minket, hogy segítsünk a lakókocsijukat megmenteni a felborulástól. Kisebb harcot vívtunk a lakókocsival, a széllel, és a lent felejtett kitámasztó lábakkal, de végül sikerült szélvédettebb helyre vonszolni. Csabára ez idő alatt az a feladat hárult, hogy az összes hálózsákra és matracra ráfeküdjön, ezáltal megakadályozza azok eltűnését a szélviharban. Ezt a feladatát teljes felelőséggel és a tőle elvárható nagy precizitással hajtotta végre. Reggel a recepciót diszkréten elkerülve osontunk ki a romos campingből. Szállásunkat egy számunkra nagyon kedvező árú apartmanban sikerült megoldanunk, közel a völgy bejáratához. (Camp Anica Kuk) Délelőttre a szélvihar alábbhagyott, a nap kisütött, így megkezdhettük, amiért jöttünk, a sziklamászást. Legutóbbi ittlétünk 2007 tavasza óta sokat változott a völgy kiépítettsége. Akkor még csak a sziklatömbökből ki-be járó teherautókat láttuk, kifelé kövekkel, befelé betonnal megrakodva, de most már az eredményeit is. A Klanci sziklatömjeiben WC, ajándékbolt, konferenciaterem, múzeum és sok más egyéb készült és készül folyamatosan. Első 1997-es ittlétem óta a völgy nagyon megváltozott, a múlt századból talán csak a két öszvér maradt, akik pár naponta megrakodva felballagnak a hegyen található menedékházig és vissza. A csapat nagyobb része már többször mozgott ezeken a sziklákon. Lacinak a második, Csabinak a negyedik, nekem a hatodik, Aszunak az első alkalommal volt szerencséje próbára tenni a mászótudását, ezeken a páratlan formagazdagságú, gyönyörű sziklafalakon. Az első mászónapunk még kicsit fázósan telt, de mindenki megtalálta a technikai és erőnléti szintjének megfelelő utakat. Kis csapatunk a nagyrészt alvás nélküli éjszaka után jól teljesített, a fiatalabb kollégák 7-8 én 15 úton koptattam az újaimról a bőrt. Az egész napi hűvös után jólesett mindenkinek a forró fürdő és a meleg vacsora. Csabával a még otthon elkészített paprikás csirkét pusztítottuk el, (10 comb és egy fazék nokedli) úgy gondolom, éhesek lehettünk, bár az is igaz, hogy főzni és enni is legalább annyira szeretünk, mint a hegyekben csavarogni. Este kinyitódott egy 1991-es évjáratú Tokai Aszú, amit Aszu egymás közt vizsgamunkájának emlegetett, ez évre célul kitűzött VII-es on sight mászása dijazására szereztem be. Meg lesz az míg itt vagyunk! felkiáltással elfogyott.

Következő reggel melegebb napra ébredtünk, így mindenki nagyobb kedvel csapott bele a mászásba. Válogattunk a szebbnél szebb utakban, ide-oda rohangáltunk a szektorok között. Laci és Aszu csodaszép utakat másztak a Zighi & Urli kicsit félreeső de kellemes napos tömbjén. Nekem nagyon tetszett a Popaj szektor Rapina 7a+ (VIII+) enyhén áthajló atletikus mozgású útja. Csaba felsővel teljesítette, a nehezebb utakban előlmászásban még egy kicsit bizonytalannak látszott, de ez köszönhető az ez évi kevés mászásának. Ugyan ezen a részen Aszunak az Oster keks 6a+ (7-) útjával akadtak gondjai, de az elsőre legyőzhetetlennek tűnő problémát, némi gondolkodás és egyensúlyozás után sikeresen megoldotta. Sötétedésig toltuk az utakat, ezért úgy határoztunk, nem főzőcskézünk, hanem irány a kis falú jó nevű vendéglője, ahol nagyon finoman elkészített halakat szolgálnak fel a megfáradt, éhes mászóknak. Gyors tusolás majd irány a kajálda, de ezt nem mindenki gondolta így. Az étterem tele volt nem éppen jó illatú mászókkal a világ minden tájáról, akik már fáradtan, piros arccal nézegették a poharaikat. Ez nem vont le semmit a kétszemélyes haltálak szépségéből, és csodálatos ízéből. Szállásunkon Aszu csapraverte a most már szokásossá vált Tokajit, de hát nem véletlenül lett a beceneve, Aszubarát.

Harmadik mászónapunkat a Sindrom szektor szélvédett útjain kezdtük. Laci barátunk is kezdett belejönni a mászásba, egyre határozottabban és stabilabban mozgott a sziklán, olyan mozdulatokat és mászótechnikákat is kipróbált amiktől eddig idegenkedett. Mi Csabával néhány bemelegítő mászás után belecsaptunk pár nehezebb út megmászásába. Jó formában, jó hangulatban szép mászások születtek. Kitajski sindrom 7a+ (VIII+) Adrijanskoga mora sirena 7b-7b+ (IX-) és egy még névtelen 7c (IX) Délután a Pod rambom sziklatömbjét látogattuk meg. Itt az utak tavasszal és nyár elején a völgyben hatalmas erővel lezúduló, de őszre elapadó patak medréből indulnak. Ebben a szektorban könnyebb, de igen változatos mozgású mászó utak találhatok. Lacinak és Aszunak nagyon tetszett ez a szikla, melynek útjai valóban az örömmászás kategóriájába sorolhatók. Este egy hatalmas adag paprikás krumplit főztem, egy kicsit másképp, mint ahogy a fiúk megszokták, de biztos jól sikerült, mert utolsó cseppig elfogyott. Zsolti aki Aszu, kezében persze megint egy Tokaji meg a dugóhúzó, de hát mit tegyünk szereti, egészségedre Aszu!

Utolsó mászással töltendő napunkra Aszu és Laci az Anica kuk-ot oldalról megtámasztó sziklatömbön (Stup) található Karabore 5b (6-) utat választotta. Előző napi nehéz mászások után nekünk is jól jött egy kis lazítás, így mi is csatlakoztunk hozzájuk. Egy angol és egy német páros is ezt az utat szemelte ki magának, így szép sorba a standokban osztozva haladtunk felfelé. Kellemes bár egy kicsit huzatos mászás volt. Rövid ebédszünet után a völgy sportútjai közül válogattunk. Késő délután sor került Aszu vizsgamunkájára is. A Mascherino 6b (VII) 25m szemeltük ki számára. A feladatot összeszedett, stabil mászással sikeresen oldotta meg. Gratulálunk az on sight teljesítéshez! Vacsorára Carbonarát készítettem a társaságnak, ez sem volt kis adag de pillanatok alatt elfogyott. Aszu még ráküldött egy kisebb fazék csokipudingot cseresznyebefőttel, majd rosszul lett, így hát előkerült csapat felcserünk Laci elsősegély ládája, és valami csodaszerrel enyhített Aszu baján. Lacinak nem volt egy izgalmas feladat, de inkább egy kicsit zabálja túl magát valaki, mint összetörje a csontjait.

Szombaton hazaindulás előtt még beiktattunk egy Zadari városnézést, majd egy autópálya pihenőben főzőcskézés után indultunk haza. Terveink szerint jövőre is meglátogatjuk ezt az álomszép völgyet, másznivaló még van bőven, és egyre másra nyitják a szebbnél szebb utakat. Késő őszi időben itthon még talán belefér egy-két mászás, aztán megkezdjük a felkészülést a következő szezonra, Tibi barátunk otthoni egyre növekvő és komolyodó boulder barlangjában, Ausztriai mászótermekben és egyéb kínzóeszközeinken.

Tibinek ezúton is köszönjük az edzési lehetőséget.


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria


Ezeket olvastad már?


Adlitzgraben

A hova menjünk a hétvégén mászni kérdésre egyszerre volt meg a válaszunk Józsival, hát hova,…

Idényzáró(nak szánt) Rax mászás

Év végéhez közeledve az egyesület pár tagja úgy döntött, hogy búcsúmászással köszön el a 2009-es…