Ködbevesző Raxi túra

2010.juni.13.

Már jó ideje, hogy Tömzsivel tervezgettük, amint lesz egy kis szabad közös hétvégénk megcélozzuk valamelyik közeli hegyet egy túra erejéig. Mivel többen is jelezték, hogy jönni szeretnének, elkezdtem szervezni a létszámot ami végül is 7 arcból állt össze. Az úticélunk a Rax lett, azon belül pedig a Haidsteig csúcskersztje. Normál túraútvonalon, mivel a csajoknak és Gábor kollégámnak ez volt az első túrája a hegyekben.

Vasárnap reggel Atilla a megbeszélt időben megérkezett Tündiért és értem, gyorsan elrobogtunk Claudiért és Tömzsiért, majd útbaejtettük Ildit és Gábort, végül pedig neki is vágtunk az útnak. Nem volt éppen tiszta az idő, de esni nem esett és biztam benne, hogy mire odaérünk előbújik a nap is. Odafelé sikerült elkevernünk. Atilla GPS-e kicsit megkavarta az irányt, igy végülis kb fél órás késésel hátulról, a Höllentál felöl érkeztünk Preinbe. Onnan még felautóztunk a szerpentinen a parkolóba és körülbelül fél 10-körül indultunk neki az első kaptatónak.

Sajnos az idő semmit sem változott, a látotávolság is a nullával volt egyenlő, ezért a többieknek meg sem tudtuk mutatni, hogy merrefelé fogunk felmenni. Igazából csak egy hatalmas felhöt láttunk, ezenkivül nem sok mindent, csak egy-két erre-arra igyekvő elvetemült túrázot.
Az volt a terv, hogy nem a meredek oldalnak vágunk neki, hanem a szerpentinen felkacskaringozunk a Predigstuhl 1902m-en levő csúcsáig, ott beirunk a könyvbe, majd a gerincen továbbmegyünk a Haidsteig csúcsáig, ahol mellesleg még én sem jártam sosem, így hát gondoltam itt az alkalom!

Felfelé az út elején hamar lekerültek a felesleges ruhadarabok. A gond csak az volt, hogy csak a kanyorgó ösvényt, meg egymás hátát láttuk és persze a bazi nagy ködöt. Itt még biztam benne, hogy esetleg sikerül a felhök fölé mennünk,- mint korábban már többször is- és akkor majd gyönyörködhetünk a kilátásban. Az első hütte fölött kb fél órányira van egy kis sziklácska egy fém létrával és vagy 2-3méter hosszú láncos kapaszkodóval:),  tetején egy fémlemezből készült zászlócskával. A csajok Atillával ide nagy lelkesedésel fel is kapaszkodtak, majd Tömzsi is csatlakozott hozzájuk.
Jó egy órás felfelé után megálltunk betolni pár szenyót. Itt már biztos voltam benne, hogy ma bizony nem lesz tiszta idő. Egyálltalán nem láttam, hogy merre megyünk, csak követtük az ösvényt ami egyre csak kigyózott felfelé.

A gerincre vezető út háromnegyedénél találtunk egy szintén pirosal jelzett ösvényt ami elment jobb felé és mivel látni való éppen úgysem akadt egymáson kivül, gondoltam kihagyjuk a Predigstuhl-t és röviditünk az ösvényen, mivel az irány jónak tünt az úticélunk felé. De csak "tünt".. ami csak késöbb derült ki.

Kb. egy óra gyaloglás után még mindig nem emelkedett az út és mi még a gerinc alatt voltunk. Na ekkor már tudtam, hogy erre bizony nem röviditettünk egy cseppet sem. Gondoltam, nagy baj nem lehet, nagyon eltévedni nem tudunk, föleg, hogy végig a jelzett ösvényen maradtunk.  Csak ugyebár fogalmam sem volt, merrefelé járunk, mivel látni még mindig nem lehetett semmit sem. Némi tanakodás útán úgy döntöttünk, hogy követjük tovább a jelzést. Itt már találtunk irányjelző táblákat, de egyiken sem az szerepelt amit szerettem volna. Az azért megnyugtatott, hogy ismerös neveket is láttam a táblákon.
Az egyik ilyen tábla előtt állva kicsit távolabb a ködben halványan kirajzolodni láttam valamit. Nem kis meglepetésemre egy hajó bontakozott ki a ködböl. Na gondoltam, már csak a vikingek hiányoznak:) Egy nagyon mókás kis köböl épült hajó van  fent a Raxon, csini fém árbocokkal, meg némi drótkötél-merevitésel, és persze emlékkönyvvel, amibe a többiek irtak is pár sort. Mint a táblából kiderült, a hajót az osztrák hegyimentök 100-éves évfordulójára épitették 1997-ben.

Egyszer szivesen körülnéznék innen jó látási viszonyok között is! Lassan visszatértünk a szárazföldre és folytattuk útunkat,most már egy zöld jelzést követve, ami a Scheibwaldhöhe 1903-m magas csúcsára vezetett, ahonnan természetesen szintén nem lehetett semmit sem látni. Arra viszont pont jó volt, hogy megigyuk a csúcssörömet:)).

Elindultunk visszafelé ugyanarra amerröl jöttünk a zöld jelzést követve, majd rátérve a pirosra a Karl-Ludvig-Haus felé. Szép lassan fel is értünk a gerincre és a nagy ködben sikeresen elmentünk a Predigstuhl mellett, érintve a Bismarkt-steig kiszállását. Elértük a házat, ahol megettük a maradék szendvicseket, készitettem pár fotót (érthető okokból nem sok készült a túrán). Megmutattuk a többieknek merrefelé van a Heukuppe csúcs a ködbe / felhőbe veszve, ahová szintén nem láttuk értelmét felmenni az adott körülmények között, majd elindultunk visszafelé az autóhoz, amit kb egy óra gyaloglás után el is értünk.

Nem ez lett a kedvenc túrám.. Leginkább azt sajnáltam, hogy a többiek (Tömzsin és Atillán kivül) még soha nem láttak a Rax szépségéböl  semmit, csak órákat vittem öket felfelé a ködben, és még csak körül sem nézhettek. Valójában azt sem tudták meg, hogy miért szenvedtek egész álló nap.

Minden elismerésem a résztvevő csajsziké, nagyon jól mentek, ügyesek voltak! Legközelebb ha visszatérnek, remélem több szerencséjük lesz az időjárásal. A Raxnak ezt a véletlenül bejárt részét még újra meg kell látogatnom, mert ahogy észrevettem vannak itt még lehetöségek böven. A Haidsteiget is be kell pótolnunk, normál, meg a ferratás változatban is.

Írta: Kálmi.