Gr.Bösenstein

Tibivel, Szeli Lacival terveztünk egy olyan túrát, mely bivakolással van fűszerezve. Semmi kötelező programot nem terveztünk. Az időjárás előrejelzés szombatra semmi jót nem ígért, de így is nekivágtunk, mint később kiderült, jól tettük. A lényeg az volt, hogy szombaton felmegyünk a
Gr. Bösenstein-re, ha az idő engedi, útközben vizet keresünk, mivel fejenként csak egy litert vittünk, no meg minél kényelmesebb bivakolásra alkalmas helyet.
Reggel 7.30h-kor el is indultunk az Edelraute hütte /1706m/ melletti parkolóból. Nyugatnak tartva felmentünk az 1982m-es Hauseck csúcsra, melyet 9h-ra értünk el. Itt mindjárt fel is csaptuk a gázfőzőket, forrt a víz, bele a leves, tészta. Teljes nyugalomban eltöltöttünk 1 órát. Most már jóllakottan, energiával feltöltve, nekivágtunk a csúcsnak. 2100m-től ködben bandukolva 12h-ra elértük a 2448m magas Gr. Bösenstein csúcsot. Itt is eltöltöttünk 1 órát. Semmi sürgős dolgunk nem volt. Innen északnyugatnak, majd északnak tartva a Sonntagskar spitzen /2350m/ keresztül a Hochhaide csúcsot céloztuk meg, de csak feltételesen, mivel a térkép előtte klettersteiget jelölt és mi nem hoztunk felszerelést. Nagy nyugalomban el is indultunk. Az első néhány tíz méter ereszkedést, az általam kevésbé kedvelt, törős kőzeten kellet megtennünk, majd ismét felfelé tartott az utunk. A ködben nem láttuk mi vár ránk a következőkben. Talán jobb is. Az út felépítése hasonlított a
Königs Jodler klettersteigére, de szerencsére sokkal tagoltabb volt a szikla, viszont itt összesen 3x3méter drótkötéllel találkoztunk. Megkockáztatom, hogy helyenként 3-as szintű sziklamászásra volt szükség, biztosítás nélkül, nagy zsákokkal, bakancsban. Egy igazi gerinctúra volt ez a szakasz, keleti és nyugati irányba, becsületes 100m-es mélységekkel. Kezdőknek és gyermekeknek egyáltalán nem ajánlom! Feltétlenül szükséges a lépésbiztonság. „Érdekes” módon a Gr. Bösenstein csúcsig egymást kerülgettük a túrázókkal, de ezen az úton senkivel sem találkoztunk. Menet közben újraterveztük az útvonalat, így vártuk a keletről becsatlakozó 944a utat. Mit ne mondjak, lassan közeledett. Az időjárás előrejelzés 15h-ig ködöt jósolt. 15.40h-kor, mintha elvágták volna feloszlott, így megérkezett a várva várt napsütés és a tisztán látás. Honnan tudják előre ilyen pontosan? A kereszteződés után jelölte a klettersteiget. Ha volt is ilyen a keleti falon az nyugodt szívvel kerülhetőnek tűnt a gerincen. Nekünk se időnk, se kedvünk nem volt már megnézni, ezért leereszkedtünk a Gefrörener See-hez. Már messziről kiszemeltük az éjszakai szállásunk helyét. Maga a hegymászás idáig tartott, innen jött a kikapcsoló, pihentető rész.
Amint elértük a helyet, már duruzsolt is a gáz, mert már az éhhalál fenyegetett. Nem is csoda, délután öt óra volt. Bőségesen megvacsoráztunk. A menüben volt tyúkhúsleves ízű levespor, gombás és paprikáscsirke ízű tészta, mazsola, paprikáscsirke mazsolával, puding, stángli, és előkerült Laci zsákjából egy üveg őszibarack ízű kölyökpezsgő. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, de hamar kiderült, hogy Laci vasárnap 35 éves. Megbontottuk, majd jóízűen meg is ittuk. Szerencsére mindhárman jól bírjuk az italt, így nem lett senki ordenáré :-). Nekiláttunk tüzet gyújtani, ami nem volt túl egyszerű, mert száraz ág szinte nem is volt, pedig egy törpefenyős közepén táboroztunk. Végül sikerült egy elég komoly tüzet raknunk, ami azért komfortosabbá tette a bivakot. A tábortűz mellett jót beszélgettünk és néztük a csillagos eget, ami azért egészen más, mint a városban. Betakartuk a parazsat kövekkel és nyugovóra tértünk éjfél körül.
Az éjjel nem volt túl meleg, de bőven kibírható. Lacit felébresztette egy állat, valószínűleg vadmacska, ami a vállát nézte dobbantónak. Nem is aludt egy darabig. Én a polifoamon csúszkáltam folyamatosan, mivel kicsit lejtett a terep. Tibi aludt a legjobban. Reggel napkeltére keltünk.
Volt vagy 5 oC. Összepakoltunk, elindultunk egy szélcsendes helyet keresni a reggelihez, mivel hajnalra feltámadt a szél. ½ 7h körül a reggelinél azért még kerültek elő Laci zsákjából aranyat érő dolgok. Egy kis bergsteiger kenyér, téli szalámi, sajt, kígyóuborka, hagyma. 1 óra hosszat reggeliztünk, majd 10h körül az autónál voltunk. Irány haza.
Nagyon rég szerettem volna eltölteni egy nem rohanós, nem a teljesítményről szóló, hegyekben töltött, bivakolós, főzős, beszélgetős, nyugodt hétvégét a barátaimmal. Nagyon örülök, hogy sikerült.
Tibi, Laci, nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok és Laci, még egyszer Isten éltessen sokáig!

Aszúbarát