Richter

Ez a 'Richter Weg dolog' úgy kezdődött, hogy kb. 5 éve Attiláék kivittek mászni a Höllentalba (Schneeberg - Rax közti völgy) és a kocsiban hallottam egy klasszikus, Richter (V-) nevű útról amit az azt megelőző év októberben másztak és sötétben értek fel a tetejére.. Már akkor érdekelt volna egy ilyen egész napos mászás, de aztán elfelejtődött, Attiláék is inkább a nehéz sport utak felé fordultak. Másztunk ugyan közösen a Richternél nehezebb több  kötélhosszas utat, de ennek az útnak a neve újra csak évekkel később (két hete), a Glockner Stüdlgratra való 'melegítés' miatt ötlött fel bennünk. Ferinek szántuk volna, hogy, szokja a gerincen való közlekedést, de sajna Feri lemondta a túrát sok munkája miatt. Szomorú voltam, de én mindenképp szerettem volna kipróbálni egy ilyen szép hosszú, alpin stílusú utat. Addig rágtam Attila fülét, míg Aszúval hármasban egy nyári reggelen fél7-kor a bécsiek házi hegyének (Schneeberg) árnyékában kiszálltunk a kocsiból felébresztve az ott hömbölgő cseh mászókat. Kb. 40 perc alatt a parkolóból a Stadelwand fala alatt kanyargó ösvényen felgyalogolva egyböl rátaláltunk az út kezdetére (piros karabiner). Az első kh.-on felsétáltunk, majd felkaptuk a beülőket és kimondottan kellemes nyári időben 8 óra után pár perccel beszálltunk a Richter útba. A sportutakhoz képest elsőre szellősnek ítéltem meg a biztosítást, de az utak annyira könnyűek, hogy igazából egyáltalán nem is volt a biztos ami biztos alapon nálunk lévő éksorra. Voltak elvétve fenyőfás, füves szakaszok, keskeny ösvényekkel, de többnyire meglehetősen kitett felszökéseken, hosszabb gerinceken vitt az utunk, amik összességében igazán széppé tették a mászást.
Az út legérdekesebb része talán a Richter bevágás, mely a negyedik kötélhosszban egy könnyen teljesíthető IV- nehézségű rövid függőleges szakasz. Közvetlenül utána a Richter platnin nagyon csúszós mészkővel van dolgunk, ez az út kulcspontja V- -ért. Eddig a pontig szépen betartottuk a topo és az útleírás utasításait (már ami a standok helyére vonatkozott), de aztán kezdtük megunni a 25m-es hosszokat, ezért kettesével vettük őket.
Mászás közben érdemes volt sokszor körbenézni, csodálatos kilátás nyílt a Höllental és a Stadelwand völgyére és persze a teljes Rax csoportra. Az utolsó kötélhossz végén egy letörésen lemászva átjutunk a Stadelwandgrat beszállójához. Idáig kerülő úton "gyalogszerrel" is fel lehet jönni, ezért jól használható menekülőútnak, de eszünk ágában sem volt távozni, a Stadelwand (1400m) tetején álló kis házig akartunk feljutni a gerincen. Én lekaptam a mászócipőt, ami 3,5 óra után már kezdett kényelmetlenné vállni (nem éppen egy nagyfalas modell :), inkább egy könnyű bakancsban nyomtam tovább. Ugyan egy-két fellépésnél jól jött volna ha a kis peremeket is használom, de alapvetően nem bántam meg, teljesíthető volt így is minden hossz. Beszálltunk hát a Stadelwandgratba is, mely még kb. 11 db II-es III-as kötélhosszal kecsegtetett. A biztosítás kicsit 'bátrabb' módon ment, mert hiányoztak a kiépített standok és egy hosszban átlagban 2-3 szög + 1-2 száraz fenyőfa volt csak biztosítási pont gyanánt. Az utak nem voltak nehezek, de jóval kitettebbek és omlósabbak mint a Richter. Igazi kis gerincmászás, csodálatos panorámával, kevesebb zavaró fenyőfával, több széllel és 'szabadságérzéssel'. A kötélhosszok többségét itt is duplán teljesítettük, hála a 60m-es kötélnek. Bár a Schneeberg fölött csúnya felhők gyülekeztek, elkerült minket az eső és szinte végig ragyogó napsütésben másztunk. Az utolsó 120 métert biztosítás nélkül egy -kisebb gerincekkel tarkított- füves-sziklás meredek lejtőn tettük meg és végül fél 6 előtt pár perccel elégedetten huppantunk le a Stadelwand tetején lévő kis házikó elötti réten.
7 és fél óra laza, ráérős mászás után jó hangulatban, bár kissé szomjasan kimondottan kellemes volt lesétálni a háztól induló ösvényen vissza a beszállóig, majd a parkolóig. (kb 1-1,5 óra séta lefelé).

 Peti