Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Daham is Daham

- sziklamászás -

Daham is Daham

daham_201106_07_3157.jpg

Menjünk, menjünk! - Daham is Daham

Résztvevők: Karesz, Samu

Időpont: 2011. június 13.

Karesz gyünyörű szépen mászik, elhivatott, kis fanatizmussal egyes mászási elveket illetően. :D S mivel nem ismeretlen előtte a nagyfalazás és a 7+-os fokozat sem, gondoltam megmászhatnám vele a Daham-ot.  Ugyan terveztünk előtte vmi rövidebb több kötélhosszast, egymást megnézendő, de végül az idő, az események affelé alakultak, hogy rögtön vágjunk bele. Korán próbáltunk indulni, amihez még hozzáadódik Karesznak a megtett út Szombathelyről. Fél 8 körül érkeztünk a Stadelwand parkolójába, s örömmel konstatáltam, hogy mindössze 1 autó parkol ott. Nem kellett félni, hogy esetleg beszállnak előttünk. Elrendeztük a felszerelést magunkon, mert hátizsák nélkül terveztünk mászni, s nekiindultunk. Én már tudtam hol a beszállás, mert Attilával vagy 2 éve egyszer elkezdtük mászni, de rajtunk kívül álló okok miatt vissza kellett fordulnunk az út 1/3-ából. Ennek ellenére hagytam magam megvezetni, mikor Karesz meglátott a morénahalmon felfelé tartó embereket, hogy mi is ezt az utat kövessük. Fáradtságos araszolás következett a morénaköveken, sokat csúsztunk, aztán ahol tudtunk bementünk a fák közé, majd fel a fal aljába. Ekkor vettem észre, hogy a fotokromatikus, kisebb vagyont érő napszemüvegem már nincs a fejemen. Bármelyik megcsúszásnál leeshetett, mikor hirtelen meghőköl az ember, hogy el ne veszítse az egyensúlyát, s nem veszi észre, hogy leesik, mert könnyű, a leesés hangját nem hallani a kövektől és mi magunk is azzal vagyunk elfoglalva, hogy megtartsuk az egyensúlyunk. Leraktuk a felszerelést magunkról és elindultunk visszafelé a morénán megkeresni a napszemüveget. Sajnos nem lett meg, pedig ketten néztük. Végül így 10-kor szálltunk be az útba. Az előző emberek, akiket láttunk pedig a Richterbe. Érdekes, hogy ők sem a könnyebb megközelítést választották, mert ugyanúgy kell mint a Dahamot, mivel az afölötti gerincen halad végig. A Daham is Daham a leghosszabb út a Höllentalban, amely végig a 7-es fokozatban vezet. Eltekintve pár kecskefuttatótól valóban 7 mínusz és 7 plusz között van a nehézség szinte mind a 16 kötélhosszban. A múltkor mászott Des Kessels neue Kleider út is ennyi kötélhossz, de azok hosszabbak illetve feljebb is jut ki a falban a csúcs alatt 20-30 méterre, míg a Daham végétől még vagy 200m-nyi szintet kell a Richterwegen megtenni.

Eleinte szépen haladtunk, de rögtön a 3. kh-ban Karesz pszichéje az előző napi boulderezésnél egy kitört fogás miatt elszenvedett esése következtében kezdte feladni a harcot. Azaz végig félt hogy itt is kitörik majd valami fogás, ezért az előlmászással roppant nehezen haladt. A Paklenicás résznél (orgonasípokon fel) kénytelen voltam én előre menni miután hosszas próbálgatás után sem merte bevállalni a szellősen biztosított részt. Ez egyébként végig jellemző volt, hogy egy-egy esés akár 10-20 méteres is lehetett volna a húzósabb részeken. Ezután volt ahol megpróbáltunk összefűzni két kh-t, ahol a stand eleve egy fa lett volna. Sok helyen nem volt nittből stand, csak amit magának csinál az ember, s az egyik ilyen összefűzésnél aztán elfogyott a kötél. Előtte már a sarokbevágásban ahol jóformán 1-2 nitt volt a 20 méterre már elhasználtam a kalauz által ajánlott 2 friendemet, így régi szöget látva e felé tartottam. Sajnos ebben nem bízhattam meglátva azt. Felettem 10-re már látni lehetett a nittünket, de addig nem értünk fel. Ekkor megláttam egy lyukat jobbra tőlem, s olyan érzésem volt hogy ebből még jó lesz egy homokóra. S bejött, mert át lehetett rajta fűzni egy kötélgyűrűt. De éppenhogy csak átfért a 7-es, s abból is csak a merevebb fajta. Puhát nem sikerült volna átfűzni, mert még a kemény is elakadt az első pár kísérletre. Még meggyűrűztem egy kiálló tömböt és remek standot készítettem :D. Aztán csak Karesz dícséretét hallgattam a megmászott hosszt illetően. Ő indult tovább, de a stand előtt kis nehézségbe ütközött, amit csak - azt mondja - azért tudott végül megcsinálni, mert én egy kicsit „emberesen beszélgettem” vele. A lábam a standban már kész volt, mire a 100 méter mászást kivártam (Karesz felbiztosítása és továbbmászása), mert csak függőlegesen a falat támasztva tudtam egyik lábammal állni, a másik pedig egy lukban volt, ahol viszont egy kis csücsök nyomta. Szóval zsibbadt lábujjakkal keltem útra. Ekkor már az idő is kezdett rosszra fordulni, erősen beborult, és csöpörgött is már. Gyorsan kimásztam két kötélhosszt, mikor ismét egy kecskefuttató következett, amely átvezetett az utolsó nehéz részre, egy nagy táblához. Az ezen vezető 3 kh-t mondják a legnehezebbre. Ekkor már szakadt az eső, azon rimánkodtunk hogy álljon el, mert esőben ezt a táblát ki nem másszuk! Itt szerencsére egy nagy füves placc volt, ahol kivártuk az eső végét, ettünk, ittunk (sokat nem volt mit, csak ami a zsebünkbe fért, meg a beülőre), s megörültünk hogy elállt az eső és gyorsütemben szárad a fal. Hihetetlen, de fél óra múlva már indulhattam is. Gyönyörű fal, gyönyörű mozgással következett, öröm volt küzdeni rajta. Az egyiket akár még a 7+-nál is keményebbre értékelném. Végül szólóban teljesítettük a csúcsig tartó 200 métert, 3-4 es fokozatban, sportcipőben, kötéllel a nyakunkban :D. Este 8 volt ekkor. A kocsihoz már majdnem vaksötétben értünk.

Örülök, hogy megmásztuk, gyönyörű út, még ha olykor erőltetett is az út vonalvezetése (hogy mindig a legnehezebb fokozatban maradjon), de csak azoknak ajánlom, akik elég pszichével rendelkeznek a szellősen biztosított nehéz részek leküzdésénél. 

Samu

 

 


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Daham is Daham

Ezeket olvastad már?


Hohe Wand Wildenauersteig

A Haid-Steig helyett a hohe wand-i Wildenauersteig-et másztuk. Számomra a kalauzban is szereplő vas „T-lépés” és…

Hohe Wand Junge Füchsin

Sport utak, vagy több hosszas mászás? Végül úgy döntöttünk, legyen mindkettő.