Grazer Bergland - Andritz Klettergarten

Résztvevők: Aszú, Attila

Hétvégére a Rote Wandon tervezett több kötélhosszas utak mászása előtt, pénteken, Aszuval átmozgatás gyanánt meglátogattunk egy Grazhoz közel eső sziklát, az Andritz Klettergartent.

Az odafelé úton az Opel kicsit megtréfált minket, a termosztát felmondta a szolgálatot, a hűtővíz felforrt. Egy Suzuki szervizben sikerült a problémát orvosolni 100 euroért cserébe, de nem ez volt a hétvégén az egyetlen problémánk a vízzel.

A sziklákhoz érve pazar látvány fogadott minket. A kő a sötétvöröstől a feketéig minden színben, fantasztikus formákban és alakzatokban díszelgett. Repedések, kis, sokszor kifelé lejtő peremek, reibung táblák, áthajló falak, kisebb plafon áthajlások, befelé dőlő táblák, minden, ami egy jó mászáshoz kell. A szikla nagyon jó minőségű, a közeli nagyváros ellenére egyáltalán nem elzsírosodott, elhasználódott. Kalauzunk sajnos csak az útneveket és a hozzájuk tartozó nehézségeket jelölte, a falrajzot nem, a III-tól a X-es fokozatig 84 utat ígért, de ennél sokkal több van valójában. Ezek egyelőre a helyiek által szájhagyomány útján terjednek. Sötétedésig válogattunk a jobbnál jobb utak között, nem annyira a számozásra figyelve, mint inkább a szép, érdekes formákat keresve.

Este célba vettük a Rote Wand alatt található parkolót, érkezésünkkel egy időben az eső is eleredt. Kaja a kocsiban, kint hirtelen 5 fok, sátorállítás zuhogó esőben. Éjjel újabb problémánk akadt a vízzel. A parkoló kemény köves felületén megállt a fentről, illetve a meredek hegyoldalról lezúduló víz, így sátrunk a víz tetején úszva, alulról beázott. Reggel gyors pakolás, majd indulás le a Mur partjára, szárogatni vizes felszereléseinket. Lefelé menet Aszu összehajtogatható 20 literes vizeskannájáról valahogy lekerült a kupak, a víz elárasztotta a kocsi utasterét.

Az éjszakai nagy esőzés után újra Andritz szikláit választottuk, a Rote Wand szikláit hagytuk száradni. Most már a fal nehezebb útjainak on sight mászására helyeztük a hangsúlyt, szép, izgalmas mászásokkal töltöttük a napot. Az éjszakát a Mur partján, egy gát alatt töltöttük tökéletes nyugalomban. Reggel végre felhőtlen égre ébredtünk. Gyors kaja, és már kanyarogtunk is felfelé a meredek szerpentinen a Rote Wand parkolója felé.

A fal a parkolóból 35-40 perc kutyagolással érhető el. Minden út beszállójában több parti várta türelmetlenül, hogy hozzáférjen a választott útjához. Mi, feladva eredeti tervünket, kerestünk egy szabad lehetőséget, és neki is vágtunk a Rupertina VII-es nehézségű 270 m hosszú út teljesítésének. Az út nyomvonala néhol nehezen követhető, a helyes irány megtalálása érdekében a falrajzot sűrűn tanulmányoztuk mászás közben. A biztosítás kielégítő, bár a könnyebb szakaszokon elég ritkás, a dús növényvilág miatt nehezen megtalálható. Az út nehézségeit kiváló tempóban, a kalauz által írt időn belül küzdöttük le.

A fal tetejéről egy meredek ösvényen a zergék kíváncsi tekintetétől kísérve, a mély sarat dagasztva rohantunk le. A szikla alatt gyors ebéd (fejenként fél kiló tejberizs), majd nekivágtunk még egy útnak, most egy kicsit lazábbat, egy régi ismerőst, a Serengeti VI-os nittsorát választottuk. Délutánra a fal kiürült, a reggeli sokaságból csak mi vágtunk neki mégegyszer a függőleges távnak. Ez az út egy igazi élménymászás, végig jól biztosított, kiváló masszív tiszta sziklán.

Estére már a néptelen parkolóba értünk le fél kilencre, majd indultunk haza.

Egy remek, szép mászásokkal teli hétvégét töltöttünk a Grazer Bergland tetszetős szikláin. Következő többnapos mászó túránk célja, a horvátországi Paklenica völgy.

Attila