Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Passau - Sopron

- kerékpar -

Passau - Sopron

2011_Donau_radweg_003.jpg
Először is bocsánat a terjedelmes írásért, de nem tudom rövidebben leírni ezt a kalandot. Szeretnék néhány információval szolgálni, hátha valaki kedvet kap.
Immáron másodszor vágtunk neki ennek az útnak, 2009-ben tartottunk egy főpróbát, mely elég esősre sikerült és emiatt viszonylag rövid idő alatt teljesítettük /vasárnap déltől szerda délig tekertünk/. Jó volt ez is, de az idei visz mindent.
Már télen elhatároztuk, hogy újra nekivágunk ennek a gyönyörű, de elég hosszú, 465km-es távnak, most biztosan jobban sikerül. Ez így is lett.
Előre megvettük az úgynevezett Einfach – Raus - Radticketet, mely mindössze 35 Euro, 24 órán át utazhat vele 5fő kerékpárostól Ausztriában /Passauig/.  A soproni vasútállomáson gyülekeztünk, majd a Deutshkreuts felől érkező ÖBB Wiesel emeletes vonatra tettük fel a bringákat és indultunk az új kaland felé. Már az első percben kellemes benyomás ért minket, a kalauz nagyon segítőkész volt. Később az ÖBB-vel volt némi problémánk. Két éve Sopron - Passau távon csak Bécsben kellett átszállni, most Bécsen belül kellett pályaudvart váltanunk, átszálltunk St. Valentinban és Linzben. Nem volt kimondottan kerékpárszállító kocsi, holott 2009-ben kettő is volt, most meg kb. 70 kerékpáros próbálta magát felfeszegetni a személyvagonokba minden átszállásnál, ahol kisebb közelharcok alakultak ki.
1. nap       Passau  - Aschach 69 km, átlagsebesség: 17,2 km/h, tiszta tekerési idő: 4.02 óra
Megérkezve Passauba, körbenéztünk a belvárosban, ettünk és elindultunk hazafelé. A Duna északi, német partján kezdtük a túrát. Néhány kilométert főúton kell megtenni, de nem veszélyes. Aznapi célunk egy kilátó pont volt, ami a látványos Duna hurokra nyújt pazar kilátást. Sajnos semmit nem találtunk róla a neten, így a Google Eart 3dimenziós lehetőségét hívtam segítségül, kb. hol készülhettek az általam látott fotók. Gondoltuk itt van egy parkoló, majd ott éjszakázunk. Niederrannánál áttértünk a déli, jobb partra és a huroknál lévő Schlögennél tovább mentünk egyenesen a 130-as főúton, majd az első aszfaltos lehetőségnél ballra fel megkezdtük a küzdelmet egy 15 %-os emelkedővel és 14kg felszereléssel. A donau radweg-en szinte nincs is szintkülönbség, de mi azért tettünk bele. Kiírva semmi nincs, csak a domb tetején a parkolóban, onnan viszont ki van táblázva a „schönblick”. Egy idős bácsi is segített minket tájékozódni kaszálás közben. Nagyon elgyötörtek voltunk, meleg volt, de végül elnyertük jutalmunk, gyönyörű kilátás a Duna hurokra. Érdemes volt! Azt hamar beláttuk, hogy itt nem fogunk aludni, kettő fapad volt, meg egy ösvény. A fennsíkon elindultunk észak felé és legurultunk a dunapartra Kobling mellé. Két évvel korábbról volt egy remek bivakunk a parton. Ez egy söröző fedett terasszal, sörpadokkal, forró vizes mosdóval. Itt meg is pihentünk éjszakára, megettük mindenünk, lefeküdtünk.
2. nap       Aschach – Grein 105 km, átlagsebesség: 18km/h, tiszta tekerési idő: 5.49 óra
Reggel indultunk Aschach felé, de csak lassan, mert Lacinak eltörött kettő küllője, így mindjárt szervizt kerestünk és találtunk is. Nyitásig bevásároltunk és reggeliztünk. Huszonöt perc alatt megjavította a srác a bringát, indultunk tovább. Itt át is tértünk az északi oldalra, kerekezve egy gyönyörű vidéken, csodálatos gazdaságok között. Nagyon tetszik ez a néhány kilométer. Greinig maradtunk is északon, de közben bementünk Linzbe, megnéztük a belvárost és a dómot, majd tovább taposva a pedált megint tettünk néhány méter szintet az útvonalba és felmentünk a Mauthauseni koncentrációs táborba. Nem volt vidám. Tovább haladva terelésbe ütköztünk gátépítés miatt, mely nagyjából 20 km volt, gyönyörűen kitáblázva. Csatlakozott hozzánk egy középkorú úr, aki majdnem végig kísért minket, majd visszafordul. Ennek Laci egy cseppet örült, mert őt boldogította egy óra hosszat. Az egész túra elmélete az volt, nem tankolunk be semmiből, főleg helyhiány miatt, ami kell, azt útközben megvesszük. Ez a kis terelés sok időnket elvett, így veszélybe került a vacsoránk. Délután öt után nem került az utunkba bolt, este hétkor zártak szinte mindenhol. Az utolsó kilométereket szinte sprinteltem, mert semmi esetre sem akartam éhen halni. Egyszer csak az óriási ellenszéltől könnyező szemembe villan egy Hoffer tábla 8-19h-ig felirattal. Szigorú balossal felcsapattam a bolthoz. Nagyon reménykedtem, hogy az órám nem késik, mert 18.48h-t mutatott. Nyitva volt!!! A csapat szétcsúszott, Tibi utolért a boltban, éreztem, hogy megtalál, Laci valamiért átment a másik partra, így nem talált minket, de a mobiltelefon óriási találmány. A bolthoz közel, a part legszebb sátorhelyére leltünk, kilátással a városkára, paddal, asztallal, lépcsővel a vízhez, így a fürdés is megoldottá vált. Nagyon jót aludtunk, a felkelő nap a folyó felől besütött a sátorba. Megjegyezném, a dunaparton nincs szúnyog.
3. nap       Grein – Krems 100 km, átlagsebesség: 17,8 km/h, tiszta tekerési idő: 5.35 óra       
Mindjárt egy átkeléssel kezdtük a napot, tekerés a déli parton. Ybbsben a városban kerekezve találtunk egy kerékpármúzeumot. Ki lehet próbálni néhány dolgot, nincs, a ne nyúlj hozzá szigor. Mindhármunknak nagyon tetszett. Laci azonnal beöltözött és villantotta mind a harminckét fogát az objektívbe. Ismét meglátogattunk egy szervizt egy küllőcserére, ahol Laci kapott egy kölcsön bicajt, melyen volt egy zselés üléshuzat. Azonnal kipróbáltuk és már készítettük is rá a pénzt, mert szó mi szó, eléggé elgyötörtek voltak már az ülőgumóink. Sokat segített, de jobb lett volna már így kezdeni. Melknél áttértünk az északi partra, ami nagy ötletnek bizonyult, mivel fantasztikus kis falvakon vezetett át a kerékpárút. Elvileg mindkét oldalon lehet kerekezni, most igen jót választottunk. Egész Kremsig tartott ez a romantikus rész. Kremsnél ismét átkeltünk a déli partra és már maradtunk is itt. Hamar találtunk egy remek sátorhelyet, természetesen asztal, pad, lépcső a folyóhoz.
4. nap       Krems – Bruck an der Leitha 116,5 km, átlagsebesség: 19,6 km/h, tiszta tekerési idő: 5.56 óra
Nem keltünk túl korán, szerencsére egyik nap sem. Joghurt és leberkäse vadászatra indultunk, egészen Traismauerig tekertünk, mire találtunk egy Spart. Reggeli, tovább. Valahol Bécs előtt találtunk egy remek kavicsos partszakaszt, kis öböllel. Itt nagyon jót strandoltunk, ránk fért a melegben. Bécsben végiggurultunk a kikötő mellett, ahol több tíz luxus sétahajó horgonyzott, egyenként 147 méter hosszban. Itt találkoztunk az egyetlen birka emberrel, akitől kértünk egy dugókulcsot. Először is nem a szervizben volt a kulcs, hanem a hamburgeres ablakban kellett elkérni egy kínai nőtől. Hát nem sikerült elsőre, erre a birka mérgesen az összesen 10 fokú lépcsőt megkerülve lejött a partra egy úgynevezett segwayel és ő kérte el az asszonytól. Bécsből siettünk kifelé, mert az előző napok nyugalma itt nem érződött. A 10-es főúton mentünk majdnem Bruck an der Leitháig, ami kicsit sem volt veszélytelen, Schwechat után nem volt kerékpárút. Nagyon vártuk már és találtunk is Bruck előtt egy domboldalban, egy sövény mögötti sátorhelyet szőlősorok között. Este nyolc óra elmúlt, csak Tibi aggódott, hogy jön a tulaj permetezni. Igaza is lett. Pontban éjfélkor arra ébredtünk, egy traktor áll Laci sátrától 60 centiméterre. Nagy nehezen megfordult a permetezővel és elhajtott. Laci nem sokat aludt az után, hogy egy /emlékei szerint/ hatalmas traktor 2000 liter permetszerrel majdnem átjárt rajta.
5. nap       Bruck an der Leitha – Sopron 64,2 km, átlagsebesség: 19,2km/h, tiszta tekerési idő: 3.20 óra
Reggel igyekeztünk az indulással, de így is ott ért minket egy kisebb /reggelre összement/ traktor permetezni /hiszen csak ez fér be a sorok közé/. Megállt, kiszállt egy 30 év körüli srác, majd elnézést kért. „Reméli éjjel nem ijesztett meg minket nagyon, de nincs hozzászokva, hogy sátoroznak a szőlőjében.” Az állunk leesett. Azt vártuk, hogy leüvölti a fejünk. Hiába, ez Ausztria! Bruckban megreggeliztünk és Neusiedl am Seeig Palmdorfon keresztül hol a főúton, hol a mellette lévő mezőgazdasági utakon, amik persze tükörsima aszfaltosak, gyorsan elértünk. Itt rácsatlakoztunk a Fertő-tó körüli bicikliútra. Érdekes módon utunk mellett sehol nem találtunk egy vendéglátóhelyet, ami nyitva lett volna a szezon közepén, igaz csütörtök délelőtt volt. Boltot is csak nagy nehezen. Megküzdöttünk még a Mörbischi és a Soproni dombbal és rengeteg szép emlékkel és benyomással hazaértünk.
Remek, nyugis 5 napot töltöttünk bringázással. Erőnlétileg cseppet sem, csak fenékügyileg volt hosszú a túra. Gyönyörű időnk volt, sok kedves, segítőkész emberrel találkoztunk, csodálatos tájakat, településeket láttunk, nagyon jól éreztük magunkat. Tibi, Laci, köszönöm, hogy velem tartottatok.
 
Aszúbarát

Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Passau - Sopron

Ezeket olvastad már?


Hohe Wand Zukunftsweiser 195 m (7+)

Végre sor került az első több kötélhosszas mászásomra a 2013-as szezonban!

Bigwall mászóterem

Nekem nagyon megtetszett első pillanattól a terem, mert magas. Változatos falformákon vezetnek a sokszínű mozgásformát…