- kerékpar sziklamászás -
Résztvevők: Erik, Áron, Peti (Üveg), Ny. Peti, Éva, Attila
A régió központi települése a pár ezres lélekszámú kisváros, a Rock Master versenyekről elhíresült Arco. Itt találtuk meg kiváló szállásunkat, innen indultunk reggelente a mászóparadicsom felfedezésére. A város 40 km-es körzetében közel száz különböző mászóhely több, mint 3000 kiépített hosszal várt ránk. A hatalmas kínálatból nehéz volt választani, de megpróbáltunk különböző struktúrájú falakat válogatni rövid ittlétünk alatt.
Első nap a kötelezőt, a Massone szektort választottuk, hisz ettől a sziklától lett Arco az ami, és persze az Undergrund 9a tiszteletet parancsoló útjától. Könnyen megközelíthető, remek szikla 150 úttal, a fal alatt lépcsőzetesen kialakított vízszintes teraszok kényelmessé teszik a biztosítást és a mászások közötti pihenést, piknikezést. Ennek sajnos ára van, a könnyebb utak elzsírosodottak, csúszósak, a kisebb lépések már feketék a rárakódott gumitól, de 6c+ (VIII-) fokozattól felfelé már tökéletes, aránylag tiszta kövön tesztelhetjük technikai tudásunkat a változatos utakon.
Második napon csapatunk ketté vált. Előkerültek a kecses országúti gépek, Peti, Erik, és Áron egy 160 km-es tókerülő kerékpártúrára indult. Útjuk a szörfösök és vitorlázók által kedvelt, állandó erős szélfúvásról híres tó körül, hosszú alagutakon és csodás partszakaszokon vezetett. Eriknek ez eddigi leghosszabb és talán legkimerítőbb országúti tekerése volt, ez kiválóan látszott az esti étel- és italfogyasztásán.
Ny. Petivel és Évával mi a Corno di Bo, közvetlenül a Garda partján magasodó kb. 60 fokos dőlésű sziklatáblát céloztuk meg. Az utak könnyűek, tökéletes terep a tapadásos technika elsajátítására. A tömb tetején álló magasfeszültségű oszlopig mászva 100 m-es utak teljesíthetők, így Peti kívánsága, hogy hosszú szakaszokon gyakorolhassa a reibung táblákon való közlekedést, teljesült.
A mászások és a jó kajálások között bejártuk Arco csodálatos, szűk utcákkal, kis eldugott terekkel teli belvárosát. Itt minden a sziklamászásról, és természetesen a kerékpározásról szól. A házfalakat és a kapubejárókat nemzeti színűre pingált biciklik díszítik, ezt más országokban talán furcsának találhatnánk, de itt a nagy múltú Colnago, Pinarello vagy De Rosa kerékpárok hazájában ez természetes. A kis városban számtalan sportbolt temérdek mászófelszerelést kínál az idelátogató sziklaőrülteknek, ezeket mi is tüzetesen átvizsgáltuk. A fagylaltoshoz betérve a falakat borító bekeretezett fényképeken megfigyelhetjük, ahogy a büszke cukrászmester pózol a sziklamászás aktuális sztárjai: Cris Sharma, Dani Andrada, Adam Ondra, Anna Stöhr, Kilian Fischhube és még sok mászótehetség társaságában.
Üveg Peti hiába vett többször is nagy adag fagyit, a mester még nem ismerte fel benne a pár évet kihagyó, de visszatérő sziklavirtuózt. Sebaj, talán majd jövőre!
A következő napunkra Crosano szektort választottuk, ami Arcotól kicsit távolabb, 25 km-re található. Mi a dupláját autóztuk, mire megtaláltuk. A sziklafal a parkolótól, jól látható kitaposott úton 5 perc sétával megközelíthető, de nem nekünk. Mi kis kerülővel árkon, bokron keresztül érkeztünk. Ezen a napon tájékozódásból gyengék voltunk, ez alól csak este, a tökéletes pizzéria megtalálása volt a kivétel, de az más, akkor már mindenki borzasztó éhes volt.
Crosano függőleges fehér mészkőfala tökéletes választásnak bizonyult. A négy részre osztott szikla 75 jól biztosított utat rejt oldott fogásokkal, technikás kunsztokkal minden fokozatban. Itt a Gardától távolabb a szikla már nem olyan terhelt, mint Arco közelében, a fogások és a lépések tiszták, zsírosodásnak nyoma sincs. Ideális választás a könnyebb utakat mászóknak, de a komoly kihívásokat keresők számára is tartogat a fal nehéz feladatokat 8a nehézségig.
Negyedik mászónapunkra a Belveder népszerű, nagy részben áthajló szikláit szemeltük ki. Gyönyörű panoráma nyílik innen a tóra és az egész környékre. Ez a falrész fotózásra született, fantasztikus képek készíthetők, háttérben a Gardát körülölelő sziklákkal. Az arco-i mászós fényképek nagy része itt kattan el.
A fal egymástól két jól elkülönülő részből áll. Az alsó fal 5a-5c útjai tökéletesek: bár rövidkék, az igazi mászócsemegék a felső falszakaszon találhatók. Az áthajló sziklán kiváló, technikás, kemény feladatok találhatók 7c fokozatig, néhol poros fogásokkal, itt-ott szellős akasztással. Egész nap sokan voltak, komplett családok felsőzték az utakat, így sokat várakoztunk a lassan üresedő nitt-sorokra. Késő délutánra a hangos sokaság szétoszlott, ekkor már zavartalanul koncentrálhattunk a nehéz, de élvezetes mozgássorokra.
Utolsó napunkat hazautazás előtt városi csavargással, és az Arco fölé magasodó vár megtekintésével töltöttük. A várudvaron Áron, Erik, és üveg Peti slackline bemutatóját kíváncsian nézték és fényképezték a sokféle nemzetiségű látogatók.
Egy utolsó gyors pizza, és elégedetten indultunk haza, útközben már a tavaszi Arco túrát tervezgetve.
Attila