Dürnstein

Csapatunk /Attila, Nyikos Peti, Samu, Pali, Réka és Jómagam/ már nagyon várta a hosszú hétvégét. Reméltük, hogy az idő is velünk lesz. A napsütötte Duna-parti sziklákat szemeltük ki. Közülünk néhányan már jártak itt, így könnyen megtaláltuk a dürnsteini mászóhelyeket.

Első nap a Civettát vettük célba. Rövid séta után meg is leltük az erdőben. Gyorsan nekicihelődtünk és indultunk az első utakba. A fogások, lépések szokatlanok, ismeretlenek voltak számunkra, nagyon sok oldalsós repedés van ezeken a sziklákon és nem is egyszerű őket megtalálni, legalábbis akinek nem szokott a szeme ehhez a kőhöz. Szinte minden léphető, csak el kell hinni, hogy tart. A két nap alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy bármelyikünk cipője is lecsúszott volna a lépésről, pedig sokszor nem is volt mit lépni. Az időre nem lehetett panasz, délben kisütött a nap. Remek utakat találtunk magunknak, volt minden nehézségben, igaz nem túl sok, de egy napot nyugodtan el lehet itt tölteni.

Késő délután leszaladtunk a kocsikhoz, hogy még világosban találjunk sátorhelyet. A Duna kavicsos partját szemeltük ki, ami jó ötletnek bizonyult, csak a közeli autóút zavarta kicsit a nyugalmunkat. Felállítottuk a sátrakat, néhány méterre a víztől, gondoltuk elég messze van és talán nem nyitják ki a gátakat. Kérdőn néztük, miért vizes a kavics a sátortól alig 10 cm-re, de sokat nem törődtünk vele. Az első uszály megérkezése megadta a választ. Reménykedtünk, hogy a hullámok nem érik el a sátrakat, és nem kell Kremsből visszagyalogolnunk. Nekiláttunk vacsorát készíteni, majd mindent befalni. Este besétáltunk a faluba, a látványos kék templom alatt még boulderezésre is volt lehetőség, amit néhányan nem is bírtak megállni.

Az éjszaka hamar eltelt, a víz nem mosott ki senkit. Reggelre fagyott, de hamar ránksütött a nap.

Kaja után összepakoltunk és már kaptattunk is felfelé a Nasenwandra. Ez egy valamivel nagyobb szikla, alatta 150 méter bozótos szakadékkal. Konkrétan a Dunára néz, gyönyörű környezetben. Ez a fal is tartogatott számos megoldandó problémát. Kihasználva a jó időt, késő estig másztunk, ami elég is volt. Már szinte vak sötétben értük el az autókat. Becuccoltunk, majd az éhenhalás esélyével fenyegetve hazaindultunk.

Kitűnő két napot töltöttünk a Dürnstein közeli sziklákon.

Aszúbarát