- sziklamászás -
Résztvevők: Emese, Levente, Attila
A telet idéző időjárási körülmények között, ezen a hétvégén Peilstein mészkőfalait választottuk.
Délelőtt pár bemelegítő mászás erejéig, a reggeli órákban a szikla egyetlen napsütötte oldalát, a Cimone torony felső falrészét kerestük fel.
A nap további idejét az általunk még ismeretlen szektor, a Duettpfeiler és az Enzianwand felfedezésével töltöttük.
Ez a falszakasz eddig valahogy elkerülte figyelmünket. A távolabbi szektorokhoz vezető úttól egy kissé feljebb elhelyezkedő sziklamasszívum szépségeit és nagyságát az év későbbi napjaiban a fák lombozata elrejti a kíváncsi szemek elől, így mi is sokszor figyelmetlenül elrohantunk alatta.
A Peilstein-re jellemző, jó minőségű mészkőfalon kivétel nélkül szép, tökéletesen biztosított, gyakran kissé atlétikus jellegű utak mászhatók, remek fogású kőzeten, 20-55 m hosszban, 5-től a 10-es nehézségig.
A hűvös időben az apró, sokszor éles lyukakkal, peremekkel teli falon nehéz volt az előrejutás, ujjvégeink fáztak, mászócipőinket a hideg kő pillanatok alatt áthűtötte, az időnként felerősödő É-NY-i szél sem könnyítette a dolgunkat.
Emese a hideg ellenére ügyesen küzdötte le a szikla nehézségeit, többször pihenés nélkül ismételve az utakat. Délután, a hideg szél elálltával már komfortosabbá vált a helyzetünk, így lehetőségem nyílt a fal nehezebb útjaiból is válogatni. Az útvonalak kitűnőek, igazi sportos mászások, a beszállótól a standokig folyamatos nehézséggel terhelve a mászót, minden méterért, mozdulatért keményen megdolgoztatva.
A hideg ellenére egy remek mászónapot zártunk, már a helyszínen döntve a visszatérésről, a kiszemelt célok teljesítéséről.
Míg mi Peilstein-ben küzdöttünk a dermesztő széllel, addig egyesületünk - a hidegtől szintén nem elrettenő - tagjai, Samu és Józsi a Hochkogel falait ostromolták.
Attila