Rax Haidsteig 2012

7órai indulás, majd körülbelül 1 órás autózás után megérkeztünk Preinbe ahol a falú, vége felé letérve a fő útról egy mellékúton jutunk el a parkolóig. A parkolóban a szokásos zsúfoltság fogadott minket , amin vasárnap lévén nem is csodálkoztunk főleg, hogy kimondottan jó idő ígérkezett.
 
Felkapkodtuk a hátizsákokat és elindultunk a beszállás felé, aminek a helyét Attilával már nagyon jól ismertük mivel már többször is jártunk itt. Felfelé caplatva a forrásnál utol értünk egy népes lengyel társaságot. Innen csak egy röpke félórás séta vár ránk aminek a végén elérjük a fal alját, ahol is igazolva a parkolóban látott sok autót szép kis tömeg gyülekezik a beszállásnál. Miközben beöltözünk megérkezik a forrásnál látott lengyel gang is és mintha némi magyar hangokat is hallanék. Valóban egy 6-8föt számláló magyar csapat érkezik szép sorjában. Nem szeretném megvárni amíg mindenki, megindul, előttünk ezért ráakasztunk a drótra.
 
Elég könnyed kezdés után elérkezünk az első hosszabb vaslétráig ahol máris kisebb tumultus van kialakulóban. Végre mi is sorra kerülünk és Attila, Tündi után én is elindulok felfelé a padlásra. Eléggé lassan haladunk az előttünk  haladó sokaság miatt. Közben a magyar kollégák is megindultak mögöttünk bár ahogy innen fentről látom eléggé nagy szórásban követik egymást, nagy a tempóbeli különbség. A létra után van alattunk egy kis mélység és eléggé levannak harcolva a beépített lépések, kíváncsian nézem vajon Tündi, hogy boldogul, de örömmel látom, hogy gond nélkül halad felfelé. Sőt közli velünk, hogy ez a rész sokkal inkább fekszik neki, mint a beszállásig tartó caplatás. Következő létra újabb dugó, újabb araszolás. Alattunk egyre növekszik a mélység, egyre szebb a kilátás. A Rax csúcsán a Heukuppe-n vastagon áll még a hó, sokan túráznak arra felé is. Haladunk tovább felfelé utunk szerintem legszebb része felé ahol egy kis katlanba érkezünk ami elég vadregényes külsőt ad a tájnak. A katlanból kimászva elérkezünk a Fekete Madonna névre hallgató kegyhelyhez ahol az útikönyv is található sajnos nem emlékszem , hogy bármit is irtunk bele vagy talán Attila mégis. A hely tökéletes  némi táp bevitelére a szervezetbe egy kis elheveredésre a tavaszi napsütésben és, hogy megvitassuk immár sokadszor milyen szerencsések is vagyunk, hogy ilyen közel lakunk ezekhez a gyönyörű helyekhez. Utunk utolsó szakasza következik a ferratán felfelé, igazából itt már inkább csak a szintet kell nyerni nincs bent semmi különösebb nehézség. Így miután felértünk a steig tetejére átsétálunk a Hadsteig csúcskeresztjéhez (1783) ahonnan némi fényképezés után tovább állunk a Jakobskogel irányába tartó útnak. De ide már nem megyünk át ez nem volt sajnos mára betervezve csak elmegyünk egy darabig , majd vissza fordulunk és elindulunk az autó felé.
   Két út vezet a Haidsteig-röl lefelé az egyik a Preinerwandsteig ami egy nagyon könnyű (A) steig  de mivel  vastagon ált rajt a hó ezt nem tartottam biztonságosnak mivel semmilyen eszközünk nem volt hozzá. A másik út a Holzknechsteig amin még sosem jártam de tudtam hol találhatjuk. Legyalogoltunk  a Fisherhütte felé, majd a hütte előtt dobtunk egy balost. Némi hófolt volt az út elején itt is de ez nem volt vészes. Ellenben a Attiláék nem hallgattak rám, hogy a kőtörmeléken egy jó tempóban a legjobb lefutni, ők csak óvatoskodtak  Tündivel lefelé. Helyenként négy kéz láb. Sőt Tündi tett egy olyan kijelentést miszerint idézem: ”ide többet nem jövők és ez, most már biztos”. Ezen Attilával a mai napig jókat röhögünk. Na de azért szép lassan csak beértünk a fák közé onnan percek alatt elértük a forrást ahol a magyar csapattal találkoztunk ismét. Megtudtuk tőlük, hogy ők a Preinerwandon jöttek le és bizony nem volt sima útjuk, annyi hó volt. Ők nem fejezték be a mai nappal a kletterezést másnap a Hohe Wandra mentek a Wildenauerstigre . Lassan elértük az autót és elindultunk hazafelé.

---