Lukas Max klettersteig

Résztvevők: Gabi, Attila,Tibi,Balázs,Kálmi.

Emlékezetből írok, mert nem mostanában volt a túra. Kora reggeli indulás Judenburgba, majd onnan fel a hegyek közé. A parkolóban gyors öltözködés, viszonylag hűvös volt az idő, de tudtuk ez perceken belül elmúlik, ha elindulunk felfelé. A parkoló felett pár méterrel van egy hütte egy csodálatos kis tóval hátterében a felhők közé törő Kreiskogel-el. Mi, most a tavat jobb oldalról kerülve igyekeztünk a beszállás felé, mivel már többször is jártam itt nem okozott gondot megtalálni a beszállást. Kíváncsian néztem a ránk váró feladat elébe, még soha nem másztunk E nehézségű kletteren. A beszállás alatt magunkra öltöttük a ferrata felszerelést, haraptunk némi csokit, majd rátapadtunk a drótra. Könnyű indulást követően rögtön jön egy függőleges D szakasz kis peremes lépésekkel. Ezen túljutva rövid séta után nagyon könnyen kapaszkodunk felfelé, míg el nem érjük az egyik nagyon rövid kis D-E nehézségű szakaszt, amin mindenki át küzdi magát. Ismét sétálunk felfelé utunk legnehezebb pontja felé ahol is egy E nehézségű áthajlást kell leküzdenünk. Közben amíg a tovább induláshoz pár falat csokival és némi izotóniás itallal erőt gyűjtünk megérkezik egy középkorú házaspár és az úriember közli, hogy ö már többször is mászta az utat és, hogy valóban minden erőre szükség lesz. Hát gondolom, mi bajom lehetne ráakasztók a drótra pár perc alatt felérek az áthajlás kezdetéhez, de már itt alatta is csak üggyel, bajjal tudok megállni egy peremen miközben erősen ,gondolkozom hogy hogyan is tovább. Mivel nincs más választásom ,mint előre (és mivel Tibi is erősen sürget, hogy nem áll valami kényelmes helyen)nekirugaszkodom. Menet közben adta magát hogy mit is csináljak így viszonylag könnyedén megoldottam a dolgot egyszerűen az átakasztás idejéig átfűztem a lábamat a drót alatt és minden erőlködés nélkül tudtam átakasztani a karabinereket. Ezután kicsit távolabb egy füves placcon bevártam a sorban érkező többieket. Elindultunk a továbbra már csak C-D nehézségeket tartogató falon. Körülbelül fél óra 40perc múlva értünk a steig végére ahonnan gyönyörködtünk a gyönyörű tájban az elénk tárulkozó tavakban, tengerszemekben. Némi falatozást követően miután elpakoltuk a továbbiakban már szükségtelenné váló felszerelésünket, elkezdtünk mai kis kirándulásunk túra részét. Pár száz méter megtétele után felértünk a Kreiskogelre (2306) pár fotó majd indulás tovább a gerincen mert a szél elég kellemetlenül  fújdogált. Egy kb másfél két órás séta után elértük a zirbitzkogelt (2396) ahol szintén toltuk a fotókat pár szót beszéltünk két magyar túrázóval, majd lesétáltunk a kb 100 méternyire lévő hüttéhez ahol fogyasztottunk némi teát és egyéb finomságot.

Innen csak annyi dolgunk maradt, hogy lesétáljunk az autóhoz ami körülbelül 2-3 órányira várt ránk. Útközben még egyszer megcsodálhattuk a kis tengerszemeket a szépséges kis virágokat, talán még zergékkel is sikerült találkoznunk, de ebben már nem vagyok biztos. Sajnos az áfonya még nagyon zöld volt pedig rengeteg terem errefelé.

Egy tartalmas napot sikerült eltöltenünk a hegyek közt ahol mindenki jól érezte magát és talán nem csak én éreztem úgy, hogy még visszatérek ide.