János bá szervezett egy túrát, melyre meghívta egyik szomszédját, és annak barátnőjét is (mindketten rendszeres túrázók). Négyen vágtunk neki az útnak. A Sentinel Pass-hez készültünk, ami a sziklás hegység egyik leggyönyörűbb része. Calgaryből szinte végig a Trans Canadian Highway-en mentünk célunkig. Útközben megálltunk egy benzinkúton, ahol kávét akartam inni, de teljesen kétségbe estem, mert a kávé önkiszolgáló volt, és nem voltam egészen képben, hogy mit szabad és mit nem. Volt vagy öt féle kávé, mindegyikből 3 méret, meg több márka is. Érdekes és Magyarországon lehetetlen opció volt a mug-adag, ami lényegében annyit jelent hogy a nálad lévő fedeles kávés bögrét teletöltheted. Nálunk biztosan két literes pitlikkel mászkálnának a népek J.
Fent a Moraine Lake mellett egy pont az igényeknek megfelelő (elég nagy a rengeteg autónak) parkoló várt minket. Több turista út is indult a tótól, de a legtöbben csak a látvány miatt mennek oda. Nem is csoda, ugyanis az itteni látvány egy jó ideig a 20 dolcsis hátoldalán volt (
http://www.flickr.com/photos/11311958@N06/3778437353/). A túránk innen indul, és kb 6 km folyamatos emelkedővel éri el a 2611m-es magasságot, kb 750m szintemelkedés után. Nem igazán tudom elmondani, hogy mennyire szép volt a táj. Az elején a mi lucosainkhoz hasonló erdőben mentünk, ahol a madárvilág, és az aljnövényzet is teljesen más volt a nálunk megszokotthoz képest. A folyamatos emelkedés miatt a táj gyorsan változott és egyre szaporodtak a magashegyi vörösfenyők, míg végül kizárólag ezek alkották az erdőt. Épp jókor érkeztünk mert a fenyőtűk már besárgultak, de nem hullottak le. Szépen lassan kezdtek elfogyni a fenyők és helyüket a füves régió vette át. Érdekes módon ezen hegyen nem volt törpefenyves öv, se semmi hasonló. Az utolsó szakasz egy kőzuhatagos részen szerpentinezett át egészen a hágóig Közben még a hó is elkezdett szemetelni, de csak a hangulatom javította a dolog. A hágó túloldalán vannak az úgynevezett „Sentinelek”, magas sziklatornyok, melyeket itt örzőnek hivnak. A hágóban lévő kőcsúcson láttam életem első „Inukshukját” is (az ottani kőember, a Google sokat tud róla J) Lefelé a túra útvonala ugyanaz volt mint felfelé. A mellékelt googleearth-os térképen lehet látni az ösvényt is ami felvezet a hágóig .
Komoly teljesítmény volt, hogy János bá 60 évesen könnyedén teljesítette a túrát. Ezúton i szeretném neki megköszönni a szállást, és a fantasztikus túrát is!
Kanada
