Traunstein Kaffe & Kuchen 1065m. 7+

Egy régi terv, egy nagy erőpróba teljesítésének ideje érkezett el számunkra augusztus elején. A cél a Traunstein nyugati falának megmászása, a csúcs elérése a Kaffe & Kuchen (7+) 1100 méter hosszú nitt sorát követve.
 
Az akció előtt egy nappal érkeztünk Gmunden városkába, ahol a keleti part utolsó parkolójából 45 perc megerőltető menettel érhető el az út beszállója. Még délután elindultunk felderíteni a falhoz vezető ösvényt, megkeresni  utunk kiindulópontját. Ez - mint később kiderült -, jó döntés volt, mert egy szem nittet megtalálni a hatalmas sziklafalon zavaros útleirások alapján nem volt egyszerű, de egy óra csúszás-mászás a fal aljában meghozta a sikert (hajnalban, sötétben tovább tartott volna).
 
Megközelítés: A parkolóból, a sorompótól indulva a Naturfreundesteig irányába az aszfaltozott úton egy, a baloldalon található kőépületig, előtte ivókúttal (nálunk vízműtelepnek neveznék). Itt - ha a teleppel szemben állunk -, a jobb oldali kerítés sarkánál indul az ösvény meredeken felfelé, végig a patakmederrel párhuzamosan haladva egy kis fedeles pihenő, bámészkodó, amolyan vadászles-féleségig. Innen már nehezebben követhető, inkább csak sejthető a felfelé vezető nyom, de aki gyerekkorában olvasta vagy látta Winnetou történeteit, annak ez a kis nyomolvasás nem okozhat komolyabb nehézséget. Egy pirosra festett oszlop jelzi az ösvény végét, itt az út a patakmederben folytatódik hatalmas kövek között könnyed, rövid, kettes, hármas mászásokkal tarkítva, egy helyen fix kötéllel biztosítva. Az úleírás említ még egy kötelet, de abból mi már csak egy félméteres darabot találtunk. (Sötétben, fejlámpával jó móka.) A patakmeder végénél jobbra fel 4-5 méter mászás, majd keresztül a kőtörmeléken, egy kőbaba jelzi az irányt. Szemben, egy markáns bevágásban indul az út.
 
A mászás: Az éjszakát a parkoló alatti kis szabadstrandon töltöttük. Hajnal 3-kor kelés, kaja, pakolás, majd indulás fel a meredeken. Az előző napi felderítésnek köszönhetően gyorsan, gördülékenyen jutottunk el a beszállóig. Itt még bőven maradt időnk világosodásig kis pihenőre és a taktika átbeszélésére. Hat óra előtt pár perccel szálltunk be az útba és kezdődőtt meg a függőleges rohanás. Az első két szakasz könnyed bemelegítés, majd jópár 5-ös hossz. Ezeket gyorsan, bróker tempóban pörgettük, itt nem a fal adta a nehézséget, az iszonyatos páratartalommal küzdöttünk. Rólunk az izzadság, kötelünkről, felszereléseinkről a hajnali lecsapódó pára folyt. E szakaszokat néhány 6+, majd 7-es hosszok követték, majd újra pár etap lazítás. A 16. kötélhossz megkezdése előtt terveztünk hosszabb pihenőt, eszegetés, iddogálás. Sok fejtörést okozott a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék, illetve élelem mennyiségének meghatározása. Többlet súlyt se cipeljünk feleslegesen, de kevés se legyen. Fejenként 3 liter izotoniás italt vittünk, müzliszeleteket, és három - három Biotech GO protein szeletet. Ezt tökéletesen sikerült megbecsülnünk, semmiben sem szenvedtünk hiányt.
A pihenő alatt, az órára tekintve meglepődve láttuk, hogy négy óra alatt teljesítettük az út felét. Innen már lazábban folytattuk tovább. Végül is azért jöttünk, hogy élvezzük a mászást, nem kell őrült tempóban végigrohannunk az utat. A sziklafal felső felén végig 6-os, 7-es szakaszok váltogatják egymást. A mászás minden stílusából mixelt út ez, különböző méretű repedések, befelé dőlő táblák, áthajlások, dőlő falszakaszok nehezítik az előrejutást. Talán ezeken a szakaszokon éreztük igazán a sziklamászásra jellemző egymásra utaltságot. Itt nem a mászóutak rengetegében haladtunk, sem látó-, sem hallótávolságban nem volt más parti vagy kiránduló. Ezen a hatalmas falszakaszon csak ez az egy út található. A falról lenézve a tóparton az autók kis pöttyök voltak csupán, a házak kis gyufásdobozkák. Fantasztikus érzés volt így mászni. Minden centiméterét élveztem az útnak, nem tudom, meddig tudtam volna még így mozogni a sziklán, legyőzve annak nehézségeit.
Aszunak is tetszett a dolog, lászott rajta. Keményen gyűrte a hosszokat, erőtakarékosan, szépen, ésszel mászva. Egy komoly küzdelme volt egy áthajló 7+ hosszban (25.), de szerintem ott sem a sziklával, inkább csak saját magával harcolt egy kicsit.
Az út alkotói kiváló munkát végeztek. A biztosítás mind a 29 kötélhosszban kifogástalan, a nyomvonal könnyen megtalálható, követhető még a könnyebb szakaszokon is, a standok helye minden esetben jól kiválasztott, kényelmes biztosítási pozíciót kínál. Az út első kétszáz méterében a kőhullás gyakori, feljebb teljesen megszűnik. A kőzet néhány helyen törős vagy vizes, rosszabb esetben mindkettő, de ez ekkora falaknál megbocsátható. A számozás korrekt, a kötélhosszak folyamatosan a topo által meghatározott nehézséget nyújtják, nem egy két mozdulatos kunsztok.
A fal tetejére érve még egy 15-20 perces gyaloglás várt ránk a Naturfrende Hütte-ig. A nehezen követhető ösvény nagyjából a gerinc vonalát követi, nekünk sikerült letérni a nyomról, majd a törpefenyők ágait taposva összekarcolt lábakkal, kis kitérő után elérnünk a házat. Itt egy kevés, de legalább drága vacsora elfogyasztása után fáradtan rogytunk az ágyba és töltöttünk el egy izomgörcsökkel tarkított éjszakát.
 
Lejövetel: ezer méterrel lejjebb, a kristálytiszta hűsítő vizével hívogató tó a leggyorsabban a Naturfrendesteig, a Traunstein déli oldalán leszlalomozó drótkötelekkel, létrákkal biztosított meredek ösvényén érhető el. ( A - B nehézség ) Reggel kényelmes tempóban indultunk, felfelé a szuszogva kapaszkodó koránkelő túrázókkal szemben, akiknek szívesen, előzékenyen utat engedtünk, csak legyen indokunk pihenni egy kicsit. Kellemetlen volt a sziklától és a kötélkezeléstől megfáradt, lekoptatott újbegyeinkel a drótkötelet markolászni, de három órai fárasztó kutyagolás után már a tó hideg vizében fürdőztünk. Kis pihenő, egy nagy zabálás, majd indultunk haza.
 
Sokat készültünk, edzettünk, rengeteg kötélhosszat másztunk, hogy ezt az utat tényleg jólesően, fogvicsorgatás nélkül, örömmel tudjuk teljesíteni. Ez maradéktalanul sikerült, így hát készülünk a következő kihívásra, valami hosszabbra, nehezebbre. Most egy kicsit a többkötélhosszas utakat pihentetjük, az év hátralévő részében a kemény sportutak mászására helyezzük a hangsúlyt, megpróbáljuk ebben a műfajban is teljesíteni az idei kitűzött céljainkat.
 
Köszönjük a mászótársak, barátok az út vége felé sorban érkező, a haladásunk és hogylétünk felől érdeklődő sms-it, különösen a " házban vagytok, sört isszátok már?" kezdetűeket, és Aszu kedvesének, Ilinek a tökéletes és pontos időjárásjelentéseket.
 
 
Attila

---