Hohe Wand Strassenwand

Vasárnap reggel az autóm felé sétálva még felhívtam Attilát, hogy „ugye nem ijedünk meg pár csepp esőtől?”, amire a válasz természetesen a „nem” volt. Felvettem Őt, majd ketten nekiindultunk az ország elhagyásának a lehető legrövidebb úton. Vártam már ezt a pillanatot, mert idén még nem voltam sziklát mászni, és kíváncsi voltam, hogy a rengeteg téli edzésnek mi lett az eredménye, és természetesen az is érdekelt már, hogyan szuperálnak az új eszközök. Mivel a többieket eltántorította a kétes időjárás, ezért kettőnknek egy olyan falat választott Attila ahol saját magának is talál kihívást, és én is próbálgathattam a ”szárnyaimat”. Nem jártam még a Hohe Wand-nak a Strassenwand nevű sportmászó utakkal teli szakaszán, de ismét egy csodálatos környezetben volt szerencsém mászni, gyönyörű kilátással, és időjárással. Mire felértünk a parkolóból a fal alá, addig többszörösen levert minket a víz, szépen sorban dobtuk le magunkról a hosszú ujjú felsőt és nadrágot, hogy alkalmazkodjunk a tűző naphoz. Körülbelül haza indulásunk előtt másfél óráig, csak ketten voltunk az egész helyen, ami egy nagyon nyugodt, és kellemes légkört teremtett egy eredményes naphoz. A tömb egy nem túl felkapott helynek tűnt számomra, masszív, kevésbé törős szikláival, és nem utolsó sorban nem voltak még ”széttaposva” és ”összezsírozva” a legnehezebb fogások és lépések, ill. az utak is jól biztosítottak. A hatos körüli bemelegítő mászások után, sikerült először egy 7- majd egy hetes nehézségű út kimászása egyben, Attila pedig a nap végén egy jó kis boulder tömbre való kimászással kezdődő 7+ nehézségű utat választott, amit már csak felső biztosítással másztam meg tapasztalatszerzés céljából. Így végül hazainduláskor nyugtázhattam, hogy nagyon sokat segített a téli felkészülés és minden küzdelemmel teli pillanat megérte a fáradtságot!
Ádám
 

---