Dörgicse Kő-völgy

Ádámmal a Balaton-felvidéki kirándulásunk / mászó-túránk utolsó előtti napját Dörgicse szikláin töltöttük. Előző nap este érkeztünk meg, majd első dolgunk volt felderíteni, merre is találjuk a sziklákat. Némi tájékozódás és keresés után találtunk egy autós pihenőt ahonnan a sziklák 5-10 perces gyalogtávra találhatók.

Miután szemrevételeztük az előttünk álló falat, de már fogni-lépni se kedvünk se erőnk nem volt, így az autós pihenőben tábort vertünk. Raktunk egy kis tüzet, ami a napi étkezésünk csúcspontjához a jól megérdemelt esti chilis babkonzerv elkészítéséhez kellett. Az amúgy sem túl hideg nyári estén, nem adta magát könnyen az étek. Többszöri pihenőkkel, bőkenyérrel és értelmetlen fújásokkal („hátha csak forró még”), rendesen megizzasztott minket a napi mennyei manna, ami után egyébként tényleg még a tíz ujjunkat is...

Másnap, kényelmesen reggel nyolc körül ébredtünk, reggelink elfogyasztása és sátorfánk szedése után aznap elsőként a sziklafal tövében is voltunk. Ismerkedés és bemelegítésképp boulderrel indítottunk, majd előkerült a kaller és az előző este kinézett utak következtek. Itt ért minket az első meglepetés, mert ám a szikla nagyon tetszett, nem törős, nem koszos, nem zsíros és tele van érdekes alakzatokkal, mint például fal hátsó szektoraiban vízszintes egymással párhuzamos egyenes repedésekkel. Bemelegítés részeként még megmásztuk a Tikkadt szöcskemájas (III)-t, és az Ötös (V)-t. Örömmel tapasztaltuk, hogy a falon a leírással ellentétben több már nem tiszta (CL) hanem már kinittelt út lett, és emlékeim szerint több lett ereszkedő standból is. A kevésbé pozitív változások először a Sex Club (V)-on vettük észre. Ugyanis egy ötös nehézségűre írt út, aminek emlékeim szerint a második nittjét sem sikerült megakasztanunk, pedig Ádám is nagyon szorgalmasan küzdött vele. Végül a képek alapján rájöttünk, hogy ott hibádzik a dolog, hogy hiányzik az út aljából egy nagyobbacska szikladarab, így az út elejét oldalról átmászva hidaltuk át. Időközben a falhoz érkeztek, Dörgicsén táborozó szimpatikus mászók, és mint már akkora kezdtük tapasztalni, ők is mondták, hogy a kalauzban levő utak és nehézségek nem fedik feltétlenül a valóságot. Ezután már csak szemrevételezéssel döntöttük el hogy melyik utakat másszuk. Nagyon tetszettek a hátsó szektor vízszintes repedésein haladó utak pl Ementáli, Kisfali út és a Tarzan. Ezen kívül még emlékezetes marad számomra Ádám projektje a Zsírosdeszka (vagy Harmatos?) nevezetű úttal. Nagy küzdés volt, sok esés az első és második nittből, bőven volt lehetőségem a biztosítási technikám csiszolására. Ezen kívül még az tette emlékezetessé, hogy a többi mászó kolléga is csodájára járt. Egyrészt elmondásuk szerint csak egyszer láttak valakit, aki megmászta ezt az utat plusz nagyra értékelték Ádám sok esését is, mert hát ők jobb szerettek inkább csak felsőkötélből mászni és jó volt nézniük ezeket az ”igazi eséseket”.  J A fárasztó projekt végét végül siker koronázta, sőt a végére nagyon szépen sikerült teljesítenie az utat.  A felsoroltakon kívül is másztunk még jólesőket, jó utakat, igyekezve elkerülni a további meglepetéseket.

Az egész napot a sziklán és annak tövében töltöttük, majd estére tovább álltunk, hogy Tihanynál csobbanjunk és aludjunk egyet. Nagyon jó nap volt, a szikla is szuper, habár bőven tartogat még mindkettőnk számára kihívásokat. Szép emlékekkel gazdagodva jöttünk el Dörgicséről. Aki arra jár ne hagyja ki a Kő-völgy szikláit.

---