- hegymászás -
Áronnal megszöktünk három napra az Alpok szívébe, hogy megmásszuk Ausztria legmagasabb hegyét a Grossglocknert, a Stüdlgrat (IV-) klasszikus mászóútján keresztül. Én (Peti) már jártam a csúcson, 2011-ben Ferivel a rossz időjárás miatt nem a Stüdlgrat-on, hanem a normál úton keresztül másztuk meg a hegyet. Így számomra ismét egy "adósság" törlesztése volt ez a mászás.
Sopronból szerdán reggel 8-kor indultunk, az első megálló az eisenstadt-i Merkur és Sport Experts volt, ahol az elemózsiát és az otthon hagyott kulacsokat szereztük be. Negyed 10 körül indultunk tovább és egészen Judenburgig autópályán, majd Lienz-ig főúton haladtunk. Kals am Grossglockner-ből rákanyarodtunk a Glockner déli oldalán lévő parkolóba vezető útra és a Luckner Haus (1900m) melletti parkolót 16 óra körül értük el. Hosszas vakaródzás' és pakolászás után elindultunnk a Stüdl Hüttébe (2800m). A kezdetben murvás autóutat, majd a keskeny kanyargó ösvényt két óra alatt magunk mögött hagytuk és 18:30 körül már el is foglaltuk szállásunkat ausztria egyik legkényelmesebb menedékházában. A kantinban bedobtunk egy sört és egy "all inclusive desszert ajánlat" keretében néhány sütit, aminek egy reggeli három körös wc-re járkálás és egész napos "izgalom" lett az eredménye. :)
Korán keltünk, negyed 6-kor félhomályban jó ütemben kezdtünk felkapaszkodni a Stüdlgrat beszállójáig. Topo-t elfelejtettünk nyomtatni, így sikeresen el is rontottuk a beszállót. A Teischnitz gleccseren a Grat-al párhuzamosan haladva a fő-tömb, a Stüdlgrat és a gleccser jobb oldalának találkozásáig mentünk. Végül oldalról a "Rinnenkamin" magasságában kellett beszállnunk, szintben kb. 70m-t mászva egy omladékos lejtőn a gerinc tetejéig. A gerincen aztán 50-100m emelkedést követően elértük a 3550m magasan lévő Frühstücks Platz-ot, ahonnan már kötélbiztosítással haladtunk tovább.
Az első két szakaszokon a nehezebb, sűrűn nittelt utakhoz szokott biztosítási módszerünk belassította a haladást, de aztán befeleztük a kötelet és ahol lehetett szinkronban másztunk. Valahol 5-6 kötélhosszal a csúcs előtt már megpillantottuk a csalóka módon közelinek tűnő csúcskeresztet és tőlünk jobbra a hírhedt Scharte-n makramézó' normál-utas mászókat. Aztán csak nem akart vége lenni az útnak, a magasság és a fáradtság is lassúvá tett minket a 3600-3700m körüli szakaszon.
Az utolsó előtti-előtti - egyébként könnyű - hosszban egy furcsa irányváltásra lett volna szükség, de nem nagyon találtuk elsőre az utat. Végül fél órányi toporgás után rájöttünk, hogy élesen balra kell másznunk, fel egészen a gerincre, hogy az utolsó fix köteles nehezebb szakaszt is megtehessük. A sok "tökölés" után a tervezetthez képest egy órával később 13:00-kor értünk a csúcsra. Fél óra pihenő és fényképezkedés után megkezdtük az ereszkedést a normál úton, kerülgetve a még felfelé tartó és velünk egy irányba haladó mászókat. A Stüdlgrat felső szakaszán, majd a gerincen az előrejelzés szerinti 40km/h körüli szél kissé kellemetlen volt, de cserébe a Glocknerhez képest nagyon kevés partival találkoztunk, csak egy-egy szakaszon kényszerültünk rövid várakozásra. A főgerinc végén nagy meglepetésemre nem a két évvel ezelőtti havas gleccser hanem olvadozó jég, rengeteg sár és poros sziklák fogadtak. A hágóvasat csak négy hossznyi ereszkedés után vettük fel, hogy az Ernst Herzog Johann Hütte felé vezető szintén rohamosan fogyó gleccseren biztonságosan haladhassunk. A házban húsz perc szusszanást követően leereszkedtünk a ház alatti vasalt úton, majd jó tempóban keresztül szeltük a Glockner hatalmas tömbje alatti Ködnitz gleccsert. A lemenő napban egy utolsót pihenve megcsodáltuk a Glockner hatalmas tömbjét és elégedetten nyugtáztuk, hogy "ezt megcsináltuk". Az eredeti terv szerint a maradék 1500m szintet egyben, pihenés nélkül, a végén már fájós lábbal tettük meg. A parkolóban egy óra meditálást és tisztálkodást követően úgy döntöttünk, hogy a Kals alatti impozáns vízesés megfelelő alvóhely lesz számunkra. Lekocsikáztunk hát odáig, megfőztük a vacsoránkat, felállítottuk a sátrunkat és egy jó nagyot aludtunk.
Pénteken fél 7 körül összeszedtük magunkat és Lienz-ben egy kis városnézés keretében egy kávéval és friss péksüteménnyel jutalmaztuk magunkat. Délután 3-kor értük el a Sopron táblát.