Schneealpe - Windberg

Schneealpe – „Nagy kuloár”

A jól sikerült Schneeberg-i túrán felbuzdulva a Schneealpe csúcsa, a Windberg /1903m/ lett bejgli ledolgozó túránk célja.

Gondoltuk, megyünk egy „lájtosat”, nehogy elcsapja a hasunkat. Altenberg an der Rax település fölött, a tehenészet után leraktuk az autót. Nem értünk el a parkolóig, tiszta jég volt az út. A Lohmgraben-en indulunk északi irányba, majd a kuloár alatt vettünk egy éles balost és megkezdtük az emelkedést. Elvileg valahol az erdőben vezet a túraút, de ezt elvesztettük a kuloáron átvezető híd és egy rövid létra után, így már csak az egyenesen felfelé taktikát követtük. 7éve már jártunk itt, akkor nagy mennyiségű friss hóban küzdöttünk. Emlékem szerint, akkor a kuloárban a kb. 150m szintet 4 óra alatt tettük meg, szegycsontig érő hóban. Most szerencsénkre nagyrészt firnes volt az emelkedő, sok helyen már túlzottan is. A túrahágóvasak első fogait keményen be kellett rúgni, hogy tartson. A vádlik keményen dolgoztak. Ez az állag váltakozott a térdig beszakadásokkal, igaz itt a firn volt a jellemző. Örültünk, hogy szépen nyerjük a métereket és közben csendben azon gondolkodtunk, hogy hogyan jövünk itt le, mivel az emelkedő helyenként az 50 fokot is elérte. Izzadtunk az irgalmatlan melegtől és a pszichés terheléstől. Szélcsend és napsütés uralkodott.
Amint kiértünk a platóra, feltámadt a szél, de nem volt komoly. A Schneealpen hütte mellett bukkantunk ki, tervek szerint, de azt elkerülve célba vettük a Windberg-et. Egy fennsíkon átkelve lehet elérni a csúcsot, mely, mint éreztük, nem véletlenül kapta a nevét. A csúcson ,melyet 4 óra alatt értünk el, óriási jeges szél tombolt, még nagyobb, kb. 100km/h-ás széllökésekkel, melyekre simán rá lehetett dőlni. A csúcscsokinak nem jött el az ideje, bár a zsákomban kotorászva a símaszk és síszemüveg után, vigyázva, hogy minden a zsákban maradjon a szélben, megcsapta az orrom a karácsonyi mézes sütemény illata. Ekkora szélben ez elég meglepő volt.

Fotózás után sovány malac vágtában megcéloztuk a Scneealpen hüttét, melyben nekivetkőzve melegedtünk, mert a Winterraum-jában nyár volt, annyira felmelegítette a nap. A házból felfedeztünk tőlünk délnyugatra egy gazdasági utat, úgyhogy arra jutottunk, inkább arra megyünk le, mint a jeges kuloáron. Fél órát pihenve és falatozva elindultunk lefelé a Kutatsch Hütte felé. Nem tudtuk hogyan tudunk visszakeveredni a kocsihoz. Néha kiírták Altenberg-et, de sokszor rögtönözni kellett. Ahhoz képes a műutat tehenészetnél, a kocsitól kb 200m-re értük el. Több kilométert is bevállaltunk volna a biztonságos leérkezésért.

Az időjárás megint nekünk kedvezett, a szél ellenére is. Azért vannak a szélálló ruhák, hogy dolgozzanak. Gyönyörű, izgalmas, jégben, hóban gazdag napot töltöttünk az Alpokban.
 
Aszúbarát

---