Adlitzgraben

A három héttel korábban összeállt csapat most Attilával kibővülve, ismét Adlitzot célozta meg. Lassan már olyan érzéssel megyünk oda, mintha hazajárnánk.

Az időjárás most sokkal kedvezőbbnek ígérkezett, és érkezésünkkor még a szokásos tömeg sem volt jelen. Sokat nem kellett várnunk és szlovák kollégáink népes serege, hamar ellepte a falak tövét. Mi a Lari Fari tömbön kezdtük meg a mozgást, ahová elsőnek érkeztünk és ahonnan még mindig nem távolították el a falnak kidőlt hatalmas fenyőt. Itt találkoztunk jó pár ”mászó turistával”, akik csak a hely nevezetességét (Larifari 35 m, UIAA 7 (6b)) mászták meg, majd tovább is álltak. Miközben Attilával teljesítettük a szokásos feladatokat, András és Gergő az útszéli áthajlókat ostromolták, ezek után pedig hátra vonultunk a Spielplatz szektorba, ahol Laura szerezhetett további tapasztalatokat a függőleges világban való mozgáshoz.

Végezetül a Strassenwand-on próbáltunk meg hozzáférni egy-egy nitt sorhoz több-kevesebb sikerrel, de sok időnk nem volt már bosszankodni az utakban pofátlanul bent hagyott eszközök miatt, mert 5 óra körül elkezdett szakadni az eső, így hát haza indulni kényszerültünk.

---