Schneeberg és Rax körök

A május 1-i Schneeberg körünk után most a Raxon folytattuk a Rax - Schneeberg Maraton útovnalának felderítését. Ahogy a Schneeberg kör esetében, itt is jártunk már szinte külön-külön minden szakaszon, de így egyben, kör formályában és félig-meddig futva, "speed hiking" jelleggel még nem volt hozzá szerencsénk. 

A körök nagyjából 21 km hosszúak és egyenként is 2000m+ szintet tartalmaznak. Egyben egy elég combos 42km-es terepmaraton alkotnak, 4300m+ szinttel. Nem titkolt célunk, hogy egyszer egyben is lenyomjuk őket, de egyenlőre csak külön-külön jártuk végig az útvonalakat. Mindkét kör a jól ismert höllentahl-i Weichtal parkolóból indul. A Schneeberg kört Kati és Laci társaságában teljesítettem, a Rax körre András is csatlakozott. Közös pontok voltak a jó hangulat és a teljesítés utáni kellemes fáradtság. Az időjárás mindkét esetben lehetett volna jobb is, a csúcsokon szél, felhők és hideg köszöntött minket. Májusban a Schneebergen még volt hó is bőven, de szerencsére a Rax kör június végi dátumára már minden elolvadt.
Mivel a Schneeberg körről elmaradt a beszámoló, megpróbálom emlékezetemből röviden összefoglalni a korábbi túrát is:

Schneeberg kör

A Schneeberg Klosterwappel csúcsára az ezerszer megjárt Weichtalklamm szurdokon vágtattunk keresztül, majd a Kientalerhütte felett a szokásos törpefenyős, majd füves ösvényeit másztuk meg kisebb hófoltokkal fűszerezve kb.1500 m szintemelkedéssel, rövid pihenőkkel, pontosan 2 óra alatt. A csúcs közelében értünk csak ki a ködös-felhős, nyírkos "világból". A kellemes, de sajnos csak a csúcsfotók erejéig tartó napsütés jót tett a lelkünknek, átfutottunk a közeli Fischer hüttéig, az előtérben hosszabbat pihentünk és ettünk, majd a gerincen egy nagy felhő "gyomrában" pár méteres látótávolság mellett, egy darabig hófoltokat keresztezve futottunk. Később, a felhőhatár alá érve már ismét napsütésben futhattunk a Fadensteig lankásabb szakaszain. Az Edelweiss Hütténél felfrissítettük folyadékkészleteinket és nekivágtunk az eddig számunkra még ismeretlen, a hegyet délnyugati irányban, kb 1200-1600m magasságában kerülő útvonalnak. Kezdetben kényelmes hegyi ösvényen, majd egy meredek murvás úton, végül ismét kissé emelkedő, köves-füves hegyi ösvényeken vezetett utunk egészen a Weichtal völgyéig a Kientalerhütte fölötti elágazásig. Az emelkedők is jó tempóban mentek, de jelentős távval a lábunkban már kicsit rosszabbul estek mint a kezdeti gyors csúcsmászás közben megmászott szint. Végül a Weichtal túrák megszokott befejező szakaszán, a szurdokot nyugatról kerülő ösvényen visszaereszketünk a Höllental-ba. Próbáltunk jó tempót menni, felfelé botozós gyors gyaloglás, a vízszintes és lejtős szakaszokon futást produkáltunk, így 8.10-kor indulva és 14.30-kor érkezve pihenéssel együtt összesen 6 óra 20 perc alatt jártuk meg a GPS szerinti 2250m pozitív szintet és 21.5km-es távot. 

A Schneeberg körről készült képek a 2014.05.01-i Schneeberg kör eseményt kiválasztva tekinthetőek meg.
 

Rax kör

A Rax kör egy kicsit combosabbnak ígérkezett a Schneebergnél. Ez részben be is jött, pedig a táv és a szintemelkedés is közel azonos. Viszont a Rax Höllental felőli oldala valamivel meredekebb a Schneebergénél, ezzel a lefelé jövet kicsit sem volt futásra alkalmas terep, a felfelé pedig egy könnyű klettersteig. A parkolót nyugati irányba elhagyva a Höllenthal Strasse országút mellett pár száz métert gyalogolva, az alagút és a Gross Höllentahl bejárata előtt tulajdonképpen egy létrákkal tűzdelt steig fogadott minket. Így a Wachthüttelklamm Steigen "melegítenünk" a túrára, Jól ment, 1,5 óra alatt jó tempóban 1650m szintet nyerve első nagyobb pihenőnket már a Jakobskogel alatti Otto Haus teraszán tartottuk. Hideg volt és a jósolt enyhe szél helyett sokszor egészen kellemetlen lökésekben volt részünk, így a ház szélcsendes oldala, illetve a WC radiátora nagyon hasznosnak bizonyult. Egy gyors Jakobskogel csúcs-kitérő (nincs benne az útvonalban de csak párszáz méterre van az ösvénytől) után hosszú futós szakaszok következtek, rövid gyaloglós megszakításokkal a Rax fennsík néhol törpefenyős, másutt kopár púpjain keresztül. Eljutottunk egészen a Rax déli oldaláig, a via ferrata beszámolókból ismerős Haidsteig kiszállójáig a Prein keresztig, illetve a sziklamászós kalandokból ismert Blechmauer faláig. Ott aztán visszakanyarodtunk a Hapsburghaus irányába, amit egy örömteli lefelé futást, majd egy hosszú kaptatót követően kellemes, lankás futóterepen értünk el. A Hapsburghaus teraszán - nagyjából félúton - kicsit hosszabb pihenő keretében több hetes, Kinizsit (is) megjárt Powerbar szeletekkel és némi gyömölccsel pótoltuk az elvesztett energiát. Hideg volt, egészen átfagytunk az üldögélésben és a ház körüli toporgásban, amivel csak azért vesztegettük az időt, mert a túra jelöletlen szakaszáról nem akartuk elhinni, hogy valóban arra megy amerre gondoljuk. Biztos ami biztos, inkább az érkezési útvonalon kerültünk pár percet és feljebb becsatlakoztunk a Scheibwaldhöhe csúcs irányába vezető piros jelzésbe. Itt ismét tudtunk futkozni'. Kis túlzással az okosan megválasztott, fennsíkot keresztülszelő ösvények igazi terepfutó paradicsomot alkotnak a hegy tetején. Hosszas, törpefenyők közti ereszkedés után leértünk a Gross Höllentahl "végébe" és a feljövetellel szemközti gerincen megkeztük az ereszkedést. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ez a rész a két túraútvonal legszerencsétlenebbül megválasztott szakasza.. futni csak egy darabig lehetett és a Rudolfsteig meredek, csúszós szakaszai egyáltalán nem ereszkedés-barát terepek. Pár éve másztam az alattunk húzódó Klobenwand John Wayne der Alpen nevezetű útját, így a lemenet alsó szakaszairól tudtam, hogy rosszak, de sajnos a felső szakaszok sem jobbak, így gyakorlatilag a túra utolsó 1-1.5 órája egy lassú vánszorgás, csúszós, meredek, köves, törmelékes, omladozó terepen. A parkolóba 3-kor értünk, így összesen pontosan 6 óra 30 perc alatt tettük meg a kitérőkkel együtt 2220 m pozitív szinttel fűszerezett 23,6 km-t. 

A Rax kör utolsó szakaszát leszámítva azért elmondható, hogy mindkét útvonal és túra klassz volt, érdekes, szép panorámákkal tűzdelt és kicsit kevésbé "sietve" egésznapos túráknak is ajánlhatóak (mindenféle különleges felszerelés nélkül) olyanoknak akik a hosszú hegyi túrák (tapasztalt) szerelmesei és még korábban nem jártak ezeken az útvonalakon.

Egyik kör után sem éreztük azt, hogy szívesen megmásznánk a másikat. Egyik sem okozott kimerülést, de azért kellemes fáradtságot igen. Az biztos, hogy a két kör egyszuszra' teljesítése nem lesz egyszerű mutatvány, 4500m szint és 45km sok.. hosszú nap lesz, de biztos vagyok benne, hogy lesz!

Részletes adatok és térképek: 
www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu