Schneeberg, Stadlwand Durststrecke 630 m (7-)

Schneeberg – Stadlwand – Durststrecke 630 m 7-
 
Néhány hete már a programok között szerepelt a Stadlwand Durststrecke nevű klasszikus mászóútja.
A nemrégiben felújított út a Stadlwand legmagasabb falrészén halad felfelé. Nyugodtan nevezhetnék a becézett táblák útjának is.
 
A kötélhosszak megjegyzései sorrendben a következők: kurze glatte wand, schöne henkel platte, tolle platte, superplatte, schöne platte, sehr schöne plattenrampe, wunderschöne leisterplatte. Az út 15 kötélhosszából 11 mellett szerepel a sima, vagy a tábla szó. Ehhez méltón az út 630 méterén nem sok fogásnak nevezhető képződmény található. Ha mégis van olyan szerencsénk, hogy rálelünk egyre, az is inkább lépés méretű.
 
Az útban a lábnak és a cipőnek nagy szerep jut, ennek megfelelően el is fáradt a lábunk, viszont a kezünk szinte kipihente magát az útban.
 
A nitt távok és a fogások hiánya miatt az út teljes koncentrációt követelt tőlem, még ha számozásban nem is volt kemény. Gyönyörű út, általunk egy viszonylag keveset gyakorolt technikával, a táblamászással. Felfelé haladva egyre jobban ráállt a szemünk a lépések felismerésére, na meg az eszünk, hogy elhiggyük, ott marad a cipő, ahova tettük. Sok helyen előkerült a lendület nélküli egylábas felállás. Napunk a falon való táncolással telt. Gyönyörű és kemény mozdulatok sora követte egymást.
Kötélválasztásunk kiválónak bizonyult. Nemrég vásároltunk félkötelet /Edelrid Apus 7,9mm/. Egy Hohe Wand-i próbát leszámítva ez volt az első útja. Féltem tőle, hogy mivel dupla annyi kötéllel kell bánni, több időt vesz igénybe a használata, illetve, a csomók is gyakrabbak és súlyosabbak lesznek. Ehhez képest sokkal könnyebb a kezelése, mint egy egész kötélnek. A biztosító eszközben nagyon finoman mozog, nem szakad le a vállam biztosítás közben. Egyszer azért sikerült csomót kötnöm rá, de olyan könnyen csúszik saját magán, hogy ez sem okozott gondot.
 
Az utolsó 3 kötélhosszt próbáltuk sietősebb tempóban mászni, mert komoly felhők kerültek fölénk. Arra gondoltam, ha most megered, akkor biztosan egy standban lógva várjuk meg a reggelt. Legalább telihold volt.
A hegy és az időjárás volt annyira kegyes, hogy akkor kezdett esni, amikor elértem a kiszállót. Akkor viszont szép nagy „pelyhekben”. Innen már csak a Stadlwand grat kiszálló zergefuttatóját kellett leküzdeni és közben el is állt az eső.
 
Az utat kényelmesen 8 óra alatt sikerült megtennünk, majd szép nyugodtan és fáradtan leballagtunk az autóhoz. Teljes volt a nap. Jól esett leülni.
 
Remek, eredményes napot töltöttünk a Schneebergen.
 
Aszú

---