Schneeberg Großofen Himmelsleiter 370 m (7-)

Több kötélpáros variáció is szóba került a hét közepétől szombatig, végül Attilával vágtunk neki a vasárnapi tervnek.
 
Utunkat a köd, és a komor tájak váltakozása kísérte, de ahogy fogyott a távolság a hegyek és köztünk, úgy sütött ki a nap.
A beszálló megközelítése közben (30-35 perces folyamatos felfelé kaptatás, bemelegítés nélkül) már éreztük, hogy az aláöltözet alsó része kissé túlzás volt. Mind a túra, mind a mászás közben kellemes 20 fok körüli hőérzetet biztosított a szikrázó napsütés.
 
A beszállót piros festékkel a falra festett „HL” és mellette egy nyíl jelzi. Attila kezdte meg a mászást, az első két kötélhosszt egybe véve, majd felváltva faltuk a hosszokat. Az útban több nehezebb rész is volt, ami próbára tett minket, 6+ táblamászással, vagy épp 7- repedésmászással, amit én „piaz” technikával oldottam meg. Két könnyebb kötélhosszt követően az végére még akadt szintén két embert próbáló szakasz.
Ezek előtt, a fal tetejéhez közeledve, már azt hittem, hogy nem kell semmi különlegeset írnom erről az útról, de a 10. kötélhossz kanyargós, kitett traverzálása, felébresztette bennem a mélyen szunnyadó, halálfélelemtől sikítozó énemet.
 
Ezt letudva, végül egy csodálatos 10 méteres UIAA 5 nehézségű szakasz vezet a kiszállóhoz, egy fenyőcsoport közé. A navigálás ebben a szögekkel tarkított nitt sorban egyáltalán nem volt egyszerű számomra, ezért örültem is, hogy tapasztalt kötéltárssal vághattam neki ennek a megpróbáltatásnak.
 
Amint elindultunk lefele a parkolóba, feltámadt a szél és már a köd is elkezdett felfelé kúszni a völgyben. A topó szerint egy közkedvelt sokat mászott út a Höllentalban, én is csak ajánlani tudom, de nem árt körültekintően hozzá látni, mint ahogy a többi Thomas Behm által nyitott úthoz is. :)

---