Rax - Waxriegel (1913m)

A legutóbbi Gölleren tett futós-túrázós megmozdulásunkkor kitűztük a következő dátumot: dec. 22. Így a legjobb.. időpont legyen, a többi majd alakul!
A két héttel korábban esett hómennyiség meg sem kottyant a környékbeli hegyeknek/domboknak, így a Rax és Schneeberg tetején még mindig kilátszottak a fűcsomók. A Höllentahl-on végigautózva dec. 22-én 15 fokot mért a kocsi hőmérője.. botrány! Ebben a völgyben egy nyári reggelen se szokott sokkal magasabb lenni..

A völgy végében (a kiszuperált Gasthof-nél) dobtunk egy balost Reithof / Oberhof irányába és az oda vezető szűk kis betonúton végigkanyarogtunk a Raxot észak-nyugatról határoló Nass patak mentén.  A kocsit egy kis füves placcon hagytuk a Vogelkirchen jól felismerhető zordon sziklás csúcsa tövében ahol a Rax-ra egy aszfaltcsík indul felfelé. Sokáig követtük a felfelé kanyargó utat, de aztán az mindenféle átmenet nélkül egyszer csak megszűnt. Akkor már egy ideje tudtuk, hogy elvétettük az eredetileg kiszemelt ösvényt, de úgy voltam vele, hogy egy hegy ismeretlen részét úgy a legjobb felfedezni, ha nem sokat stresszelünk az útvonalon, inkább csak az ismert viszonyítási pontok alapján tájékozódom.

Út / ösvény híjján a GPS-en belőttem a Waxriegel-t mint legmagasabb és legtávolabbi aznapra kitűzött célt, aztán nekiálltunk direktben a hegyoldalnak. Sok helyen az "orrunkra" kellett lépni, de jópofa volt a havas avaron őzek nyomait követni és a hegy formája alapján iránytváltoztatni.
Hamarosan egy szalagokkal jelölt (térképen nem szereplő) "titkos" ösvényen találtuk magunkat. Kiépítettségéből arra következtettünk, hogy valamiféle sítúra útvonal lehet, mert nagy fellépések és kanyarok helyett már a pár centis hóban is teljesen sima, nagyjából 1m széles sávon haladtunk. Végül a Studierkogel (1395m) alatt lyukadtunk ki, ahonnan nyugatnak tartva a Schütterhütténél újra becsatlakoztunk az eredetileg kinézett útvonalba.

Ugyan már 600m-t emelkedtünk a parkolóból (685m), de még majdnem ugyanannyi volt hátra a csúcsig. Sokáig a Höllentahl-ból induló, Rax-ot szinte teljesen átszelő murvás utat követtük, majd a piros jelzésen erdős szakaszokat magunk mögött hagyva végre felértünk a Rax fennsíkra. Balra a Schneeberg impozáns fehér csúcsa, körbe a kisebb hegyek porcukros panorámája és jó erős szél fogadott minket. Futáshoz öltöztünk, egyikünkön sem volt se meleg, se teljesen szélálló öltözék, így hamar érezni kezdtük a fenyegető vese-transzplantáció helyét. :) Sok helyen 10-20cm friss porhó nehezítette az előrehaladást.

A GPS iránymutatásával néhol ösvényen, de inkább csak toronyiránt haladva meg sem álltunk a Waxriegel (1913m) csúcsáig. Ott mókáztunk egy kicsit a szélben: olyan erősen fújt a csúcson, hogy simán rá lehetett feküdni. Hiányos öltözékünk miatt hamar lemenekültünk egy közeli völgykatlanba ahol kiélvezve a napsütést egy szélvédett és valamelyest hómentes helyen ebédezgettünk' kicsit. 

Kalandos - legkevésbé sem ösvényeken vezető - módon megtaláltuk a korábbról már ismert Habsburghaus-t (ami egyébként ilyenkor már zárva). Onnan a Zikafahnlgraben völgyben vezető jelzésen ereszkedtünk le, ahol végig 20 cm körüli hó volt. Itt találkoztunk az egyetlen humanoid élőlénnyel: egy idősebb házaspárral, akik épp felfelé caplattak és nagyon örültek, hogy nem ők az egyetlen elmebeteg páros a hegyen.
Hamarosan elértük a már korábban érintett murvás (havas) utat, amiről most végre kiderült micélból szeli ketté olyan szépen a Rax-ot: a legvégén van egy.. nem mondom el micsoda. :) Onnét hosszú, nagyjából szintben vezető gyaloglással ismét elértük a Schütterhüttét, majd az eredetileg kinézett, jó meredek, de ezáltal gyorsabb Schüttersteig-en ereszkedtünk vissza a parkolóig. 

A túra számokban: 
táv: 19.5 km
szint: 1420m (pozitív)
mozgási idő: 4:50 perc, állás: 50 perc.

Összességében sikeres és vidám nap volt, elértük célunkat: felfedeztük a Rax eddig általunk kevésbé ismert, turisták által pedig kevésbé kedvelt "túlsó" oldalának ismeretlen tájait is.