Hohe Veitsch

Pénteken kétségbeesetten keresgéltünk Erikkel olyan pályákat amiken nem olvad az a kevéske hó is ami idén esett. Végül kimentünk Semmeringre az éjszakai csúszásra, este 8-kor +7 fok volt.. latyakos pályák.. szörnyű volt. Szombaton Lacival sífutni már el se indultunk, a közeli sífutó pályák mind járhatatlanok. Vasárnapra viszont úgy tűnt kicsit rendeződik a helyzet, gyorsan összerántottunk Leventével egy sítúrát, mondván jött egy kis lehűlés, esett két-három centi hó szombat este és a pénteki nagy keresgélésben látott veitsch-i webkamera képeken "hóügyileg" már/még elég jól nézett ki a hegy felsőbb régiója.

Bár már többször is készültem a környékre, ezidáig még nem jártam a Veitsch-en, ennek ellenére Leventével gyorsan megtaláltuk a Brunnalm aljában (1050m 08:30) a felvonóktól balra induló Panorama utat, ami lankásan kanyarog a veitsch-i sípályák tetejéig. A sítúra útvonala néhány ponton letér az erdőbe, amit mi hősiesen (bár néha feleslegesen) követtünk is. A sípályák tetejétől hosszas kaptató kezdődik a sziklafalak feletti lankásabb terület szélén álló Graf-Meran hüttéig. A kevéske hó foltokban olyan jeges volt, hogy a fókák is megcsúsztak és sok helyen dolgozott a síléc éle is, miután cikk-cakk vonalvezetésre váltottunk. Ráadásul már ezen a szakaszon elértük a felhőhatárt, így a látótávolság kb 15m-re rövidült. Felfelé ez még nem tűnt nagy bajnak de elkezdtünk aggódni, hogy a kevés hó miatt a kiálló sziklákkal és törpefenyőkkel meg fog gyűlni a bajunk. 

Felértünk a zárva tartó Meran házig (1836m 11:00), ahol egy kis hidratáció és táplálkozás után nekiláttunk a csúcsra vezető út maradék fél órájának. A kék égbolt itt-ott már kikukucskált egy pillanatra, de sajnos a hegytető és a Hohe Veitsch kereszt (1981m 11:20) még a felhősáv felső határa alatt maradt. Így - gyors fényképezkedést és átszerelést követően - tejfehér felhőben kezdtük meg a lefelé csúszást is, ami a menetközbeni tájékozódást nagyban megnehezítette.. A felső szakaszon kifejezetten kellemes volt síelni, ott - ha nem is sok- de volt friss hó. A ház után viszont kissé tanácstalanok voltunk, hogy merre folytassuk az ereszkedést. Végül egy kis kavargás után a felfelé vezető ösvény jeges, meredek részein kötöttünk ki. Szerencsére egy felfelé igyekvő idősebb osztrák síelő kérdésemre útbaigazított a kb.100m-rel odébb található, nem sokkal kevésbé meredek, de hóviszonyokat tekintve messze kellemesebb kuloárok felé. Ott óvatoskodva lecsúszkáltunk, majd egy igen kellemes pár száz méteres csapatás következett a sípályákig kissé jeges havon, onnan pedig kezelt pályán a parkolóig. 

Remek túra volt, a felső szakaszok és a kuloáros élmények a rövid látótávolsággal kombinálva egy kis adrenalint is fecskendeztek a testembe, így 100%-ig elégedett voltam a mai nappal. Na jó, legyen 95%, mert a csúszás része mindig lehetne hosszabb is.. :)