Kolm-Saigurn

Két nap Kolmban

Március 5-ére és 6-ára tervezett jégmászásra hárman maradtunk Emese, Csilla és jómagam ami a kezdetekre emlékeztetett mikor elkezdtünk járni Alizhoz jeget mászni.Már régóta terveztük, hogy eljövünk együtt Kolm-Sairgurn-ba, hogy együtt is átéljük a hely varázsát.
Korábbi beszámolókban már szó eset a helyről így inkább az élményekről és a használt eszközökről ejtenék pár szót amolyan "teszt"címszó alatt.

Indulásunk a szokásos éjfél, hogy nyugodtan reggelre odaérjünk, de az időjárás most sem adta könnyen az utazást a szokásos hóviharral nehezítette.
6:15-re a Buchebeni parkolóban pakoltuk a cuccainkat és vártuk, hogy Hermann értünk jöjjön, mikor Csilla felkiáltott ,,lavina" és valóban egy porhó lavina söpört végig a "Vergissmeinnicht" nevű útban.
Éjszaka 30cm porhó eset és a szél eltüntette a nyomokat amik a jegekhez vezetek, így újra ki kellet taposni az utat.

Kezdésnek a "Cascadi" WI 3/3+ 35m-es jeget néztem ki amit már korábban másztam és most még jobbnak is tűnt.
A Petzl Laser Sonic csavarok megbízhatóan tartottak a jégben de mivel sikerült beszerezni a Black Diamond Express néven gyártott csavarokat is így sikerült kipróbálni összemérni előnyét. Nem csalódtam, valóban kezesebb mint a Sonic.
Emese és Csilla is nagy meglepetésemre élvezték a szakadó hóesésben való mászást.
Következő VS. a Petzl Nomic és Quark között zajlott de egyértelműen a Nomic-ot preferálták a lányok.

Aztán a "Vegetari" WI 2 25m-es útja vált szabaddá mikor a grazi parti ebédelni ment.
Többször másztuk ez a falat is jobbról balra  kellemesen elfáradva vissza sétáltunk a házba ahol a magyar személyzettel elbeszélgettünk.
Emesével úgy döntöttünk még a nagy falhoz kimegyünk kihasználva az időt a vacsoráig.
De rövidnek bizonyult mert hamar kezdet sötétedni így csak 10m másztam és az ereszkedő stand építéssel is elment az idő.
Rövidnek bizonyult az Abalakovhoz használt kampóm ez nehezítette a zsinór áthúzását, lent összemérve 2cm-rel valóban rövidebb.

A vacsora fenséges volt a szállásunk meg hideg mivel egyik tetőtéri ablak nem volt becsukva.
Csillának köszönhetően a hálózsákokat elhoztuk így kényelmesen tudtunk pihenni.

A bőséges reggeli után nekivágtunk a nagy falnak. Tovább folytattam a tegnapi utunkat, keresgéltem a korábbi standokat de vagy a hó vagy a jég fedte el így nem maradt más, hogy megfelelő helyet találjak a stand kiépítéséhez.
Hárompontos standdal biztonságban másztak a lányok egy 15m magas falrészt.  Ami a hosszú csavar kérdésben felmerült, hogy hány darab is kell belőle, azt tapasztaltam nem árt a több mert néhol nagyon levegős volt a jég de a 22-esek tartottak szépen.

3-kor beszálltunk a motorosszán személyszállításra alkalmas utánfutójába és élvezve a lefele vezető utat magunkba szívtuk a hegyek vonzerejét és szinte egyszerre jelentettük ki, hogy ide még vissza térünk.

---