Hochtor (2369m) Josefinensteig (1+)

Feri barárunk hazalátogatása alkalmából sikerült összerántani a régi túrázós bandát: Feri, Kálmi, Áron és jómagam személyében. Csatlakozott hozzánk KeriAtti is aki szintén a baráti társaság oszlopos tagja és már járt számos környékbeli alacsonyabb hegyen és Klettersteigen, viszont zordabb, magasabb hegyeken még nem. Az Ő és Feri kívánsága volt, hogy "menjünk magasra", valami "normális hegyre". A törött kulccsontomról csütörtökön vettték le a rögzítőkötést, ezért bármilyen sziklamászást, klettersteigezést, illetve a hegyen alvást meg kellett vétóznom. Egyetlen napra rövidült a régóta tervezett túra és igencsak beszűkült a szóbajöhető "normális", "magasabb" hegyek kínálata.. 

Eszembe jutott, hogy az Enns völgy Hochtor nevű hegyén van egy "törlesztendő adósságom", ugyanis 2009 decemberében egy laza fennalvós hétvége alkalmával megfelelő felszerelés és idő hiányában a Hochtor csúcsa helyett csak az azzal szemközti Hochzinödl-t (2191m) teljesítettük. Őszintén szólva első körben a vállam miatt nem is igazán gondoltam komolyan a Hochtor csúcs megmászását, viszont rég jártam a környéken és számos érv szólt a helyszín mellett: relative közeli hely (240km), igazi alpesi érintetlen környezet, a hegy déli oldala ideális egy könnyed túrára, ráadásul a téli sítúrás terveimben is szerepel a völgy mint lehetséges célpont és mint ilyet érdemes előre megnézni nyáron, hó nélkül. 
A többieknek is úgy adtam elő a tervet, hogy a Hesshüttéig könnyű túra, ott egy jó kis Wienerschnitzel, aztán meglátjuk, hogy

a.) jóllakottan lesétálunk,

b.) fölsétálunk a könnyű Hochzinödl-re + visszamegyünk amerre jöttünk

c.) megmásszuk a Hochtort egy igazi hegyi ösvényen a Josefinensteig-en + egy kört leírva a csúcs déli oldalán jövünk le. 

Tetszett nekik a terv, így júni 21-én reggel öten bepréselődtünk a kocsiba és a reggel fél6-os indulás ellenére jó hangulatban gurultunk át az osztrák határon. Az egyik autópálya parkolóban aztán a srácok nekiálltak büféreggelizni, így minden addig megszerzett időbeni előnyünket elvesztettük. A fenti rugalmas terv okán ezt nem különösebben bántam, a nap célja elsősorban nem egy csúcs megmászása, hanem az együtt töltött idő és a közös - lehetőleg hegyi - élmények voltak. Az autókázás utolsó szerpentines szakasza után Johnsbach faluba érve viszont már türelmetlenül vártuk, hogy nekilódulhassunk a hegynek. Erre viszonylag későn, 9:30-kor került sor. 

​
Atti tempója eleinte kicsit ugyan lassabb volt mint a többieké, de fokozatosan belejött, felvettük egymás ritmusát és a tehénlepényekkel tarkított erdőkben és legelőkön vezető ösvényen jó hangulatban, vihorászva néha meg-meg pihenve kellemes túrával jutottunk fel a Hesshüttébe. Az időzítés tökéletes volt, ebédidőben (pont délben) érkeztünk és mire a néha-néha csöpörésző eső eleredt, mi már a Leberknödlsuppe és a Kaiserschmarn leküzdésével foglalkoztunk odabenn. Mire végeztünk az ebéddel és a jóféle sörökkel az alacsonyan úszó felhőtakarón itt-ott már elkezdett átszüremkedni a napsugár. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az a.) verziót, a Hochtor csúcsot. Atti eleinte tiltakozott, de végül rábeszéltük a dologra, mondván a lefelé vezető út távban sokkal rövidebb ha a Hochtor csúcsán keresztül megyünk. Ez így ebben a formában persze nem teljesen volt igaz :) és azt sem hangoztattuk különösebben, hogy a csúcsig még majdnem 700m szint áll előttünk sziklás, kitett terepen UIAA I-II körüli felszökésekkel amiket csak itt-ott biztosítottak dróttal. Őszintén szólva magamban is vívódtam kicsit, mert tudtam, hogy a kezem miatt sok helyen (főleg lefelé) nehézkesen tudok majd csak haladni, illletve, hogy egy rossz mozdulattal újabb négy hét rögzített kulccsont vár rám.  

Sajnos az időjárás nem javult a várt mértékben, szintben kb 100m-rel a ház fölött már ismét csöpörészni kezdett az eső, ami hamarosan hóvá, majd hungarocell-szerű aprócska jéggolyókká változott. A sziklás terep egyre nehezedett, a napközben hullott friss hó csúszóssá tette a sziklákat. Mi viszont kitartóan, lépteinkre és egymásra is odafigyelve, továbbra is jókedvűen törtünk a csúcs felé. Eleinte folyamatosan felfelé haladva gyorsan nyertük a szintet, majd 2200m körül elértük a Hochtor keleti gerincét, amin a Schneeloch katlan felett hosszas, lépcsőzetes, néhol le- és felmászásokkal tarkított traverzban volt részünk egészen a csúcstömbig.

A csúcson (2369m) néhány pillanatra végre látni lehetett a mélyben, csaknem 1500 méterrel alattunk elterülő rétet, ahol a kocsit hagytuk és a környező panoráma egy kicsiny szeletét. Rövid pihenőt és Feri "csúccsokis" magánszámát követően 5-kor indultunk el lefelé a Schneeloch völgy irányába.  

A lemenet hosszú volt és a vállam miatt számomra különösen fárasztó. Folyamatosan óvatoskodnom kellett, négykézlábra ereszkedés helyett vagy csak lábból, vagy kizárólag a jobb kéz segítségével kellett megoldani a biztonságos átkeléseket, lemászásokat úgy, hogy soha-sehol ne kelljen még véletlenül se megkapaszkodnom a bal kezemmel. A sok év alatt összegyűjtött biztos léptek és a sziklamászó tapasztalat nagyon jól jött, minden lemászást előre átgondoltam és percízen kiviteleztem. Persze miután minden nehéz sziklás részt átvészeltem így felfelé és lefelé is, a túra végén egy könnyű saras-kavicsos szakaszon dobtam egy hátast és jól ráestem a kezemre. :)  Szerencsére csak az izmok feszültek meg, nem történt nagyobb baj.

Hosszúra nyúlt a túra, de nem kellett sietnünk, ugyanis az év "leghosszabb" napján, június 21-én bőven volt időnk a túra világosban való befejezésére. Az induláshoz képest 11 órával, 19 km-rel és 1600m pozitív szinttel később, fáradtabban ugyan, de pont ugyan olyan jókedvűen érkeztünk vissza a parkolóba, mint ahogy elindultunk onnan.
Remélem ez a kis csapat a földrajzi- és az élet egyéb akadályai ellenére is legalább évente egyszer  megtartja majd ezt a hagyománnyá vált túrát és a "hegyek" ezután is életünk közös pontjai maradnak..

FIGYELEM: Ezt az útvonalat a kitett és biztosítás nélküli szakaszok miatt a leírások (és a hegyen elhelyezett táblák is) kellő tapasztalattal rendelkező túrázóknak vagy tapasztalat hiányában csak hegyivezetővel ajánlják. Számos (magyar vonatkozású) baleset történt itt az elmúlt években az időjárási körülmények (jegesedés) és a kellő lépésbiztonság hiányából fakadóan. Vigyázzatok magatokra és egymásra!

---