Hochwechsel (rehab)

Pénteken egy hosszú és fárasztó hét után este fél9 körül estem haza, TGIF (köszönöm Istenem, hogy péntek van) hangulatom a tetőfokára hágott mikor megszisszentettem egy jéghideg sört. Ekkor csörrent meg a telefon először és kezdődött meg a hétvégi programok szervezés: Laci volt. -Megyünk hétvégén túrázni? - Miért is ne!? - Holnap reggel 6-os indulás?! - Oké! Az operációból lábadozó térdének és az én törött kulccsontomnak valamilyen könnyű túra éppen elég volna, menjünk hát a Wechselre! Pár perccel később KeriAti: - Csillagfotózás, most indulok, jöttök? - Hmm, persze! Hová megyünk? - A Wechselre! Így jutottam el ma kétszer is a Hochwechsel csúcsára.. 

A csillagos égboltról készült fotók nem adták könnyen magukat, a Google Maps sikeresen megtervezte nekünk az autós felmenetelt egy erdei ösvényre ami miatt órákat kavarogtunk a hegy lábánál. Végül egy illuminált állapotban lévő idős osztrák fazon útbaigazítása nyomán jutottunk csak el a túlsó oldalára ahonnét a csúcs megközelíthető autóval is. Hajnali egykor végre csodálatos csillagos égbolt panorámában gyönyörködhettünk, ami egyúttal az is jelentette, hogy Sopronba hajnali fél 4-kor értünk csak vissza...

Két óra alvás után fél 6-kor "frissen" és "üdén" pattantam ki az ágyból, fél kézzel összeszórtam a minimal cuccot (1 liter víz, két műzliszelet, egy cserepóló, gopro, telefon, gps) és már indultam is Laciért. A Hochwechsel mönichkirchen-i nyúlványát készültük bejárni a csúcsig és vissza.

7:40-kor láttunk neki a lankás sípályának, ahol pillanatok alatt elértük az üzemi hőmérsékletet. Már ekkor érezni lehetett, hogy igazi nyári kánikulában lesz részünk a nap folyamán. A gerincre felérve a szél és a magasság miatti hőmérsékletkülönbség egészen kellemessé tette utunkat, legalábbis nem éreztük, hogy rák-vörösre égünk. Közben fokozatosan kinyilt körülöttünk a panoráma és élveztük a természet közelségét, a napsütést amiből az utóbbi hetek lábadozása miatt mostanság nekem kevés jutotott. Útközben kedélyesen elbeszélgettünk az élet dolgairól és mire felértünk a Hochwechsel 1738 méteres magaslatára, már kétszer megváltottuk a világot. A fenti keresztnél műzliszeletet eszegettünk, pihentünk egy kicsit. 

A visszaúton minden hütte teraszáról stramli zene szólt, idősek, fiatalok, komplett családok köszöntek Grüss Gott!-ot a láthatóan szebb napokat is megélt két rehabos hegyi rókának, Lacinak és nekem. Fájó szívvel néztünk a mountain bike-osok és trailrunner-ek után, de valahogy egyáltalán nem bántuk, hogy most nem időre, hanem csak pusztán a természetben való létezés, regenerálódás érdekében teljesítjük a túrát. Örültem neki, hogy a korábbi évek fokozottabb tempója és motivációja nem szükséges ahhoz, hogy jól érezzem magamat a hegyen.

Benedek István meghatározása alapján úgy gondolom igazi turistaként viselkedtünk és gondolkodtunk: a fizikai állapotunknak megfelelő kihívást teljesítsünk, tudtunk neki örülni, sőt a természetben is örömünket leltük közben. Így volt teljes ez a túra, ami egyébként összesen 20.55 km hosszú volt, 837m pozitív szintet tartalmazott, amit 4 óra 22 perc mozgási és kb 30 perc pihenőidővel teljesítettünk.