Rax Klobenwand De Oide Wurzn 250m (7-)

Egy rövid esős időszak után ismét beköszöntött a jó idő. Ennek köszönhetően végre megejthettük, a már régóta tervezett utunkat, a Höllentalba. Eddig még nem voltam a Raxnál, szóval nagyon izgatott voltam, hogy megismerhetem ezt a gyönyörű helyet. Ezúttal is volt egy kiszemelt utunk Ádámmal, ami a „De Oide Wurzn” névre hallgatott, míg Attila és Aszu a mellettünk lévő nittsort mászta, azaz a „Zwidawurzn”-t.
 
Reggel nagyon szép idő fogadott, hétágra sütött a nap, az árnyékban viszont egy kicsit hűvös volt, de mire a beszállóhoz értünk, már mindannyian pólóra vetkőztünk. Ádámmal szép nyugisan kezdtük az utat, talán ez is volt a baj, mert egy másik páros közben átmászott rajtunk, így várakozhattunk egy kicsit az első standban. Ezt követően rendes tempóban mehettünk tovább, egészen az utolsó előtti hosszig, amikor megjött az eső. Szerencsére épp egy barlang szerűségben volt a standunk, így megvártuk, amíg egy kicsit lecsillapodik az idő. Ez meg is történt, de persze csak egy rövid ideig, amikor is lecsapott ránk a jég. Szerencsére ekkorra már felértünk, szóval lesiettünk az autóhoz és ott vészeltük át az eső végét.
 
Pár percen belül a nap ismét kisütött, szóval úgy döntöttünk mászunk még egyet, ha már itt vagyunk. Ismét egymás mellett, sőt néha egymást keresztezve, másztunk Attiláékkal, ők a „Nix für Süderer”, mi pedig a „Geisbauer Jug” nevű utat választottuk. Mivel eddigre már több mint 200 m mászáson túl voltunk, ezért az út elején nagyon fáradtnak éreztem magam, de ahogy haladtunk egyre inkább belefeledkeztem a mászásba, és a gyönyörű kilátásba. Végül fél hat fele felértünk a csúcsra, és 1 óra múlva úton is voltunk haza, ahol már várt minket a finom vacsora.
 
Összegezve egy rendkívül eseménydús túránk volt, tele jó élményekkel, és persze küzdelmekkel, de ez teszi a mászást egy gyönyörű sporttá.

---