Hohe Wand Der Alte Wolf 185 m (7-); Sonnenhur 180 m (6+)

Ismét a Hohe Wandot céloztuk meg a hétvégén Bónissal, a sportmászás helyett a több kötélhosszas utak izgalmait keresve.
 
Mostanában a célkitűzéseket illetően Bónisra hagyatkozom, mert jó kis feladatokat talál ki, Nekem meg épp olyan időszakom van, hogy jól esik csak sodródni a mászást illetően.
 
Így került a választás egy nehezebb, majd egy könnyebb nitt sorra. A Der alte Wolf nevű utat már másztam Attilával, és ennek kulcsrészét szerette volna Bónis leküzdeni, amit nagyon ügyesen meg is oldott. Majd következett két csodálatos hossz repedés mászás, amit annyira nem szeretek, de talán a fejlődésnek betudható, hogy egyre hatékonyabban tudom megoldani ezeket a helyzeteket.
 
Fejben is kezdem teljesen össze szedni magam, amiben az is szerepet játszik, ahogy látom fiatal mászótársam szemrebbenés és félelem nélkül, összpontosítva küzdi le a nehezebbnél nehezebb kulcshosszokat.
 
Szóval reggel hatkor kiszáguldottunk a Wandra megmásztuk az öreg farkast, majd szó szerint lerohantunk a kocsihoz, ahol bedobtunk némi energiapótló harapnivalót, és futólépésben megiramodtunk a második beszállóhoz, nehogy valakik elénk kerüljenek. Ezzel az akcióval majdnem sikerült meghánytatnom magam, mert evés után emelkedőn felfele futni nem a legjobb ötlet...
A Sonnenhur nittsorát falrajz nélkül (már ismerjük, mint a tenyerünket), örömmászásként hagytuk magunk mögött, aztán rohantunk ismét, mert a vonat meg minden vasárnap délután indul Pestre, hogy Bónisunk tovább okosodhasson az egyetemen.
 
Ádám

---