Gieswande Hauptwand

Hétvégi kirándulásunk céljául ezúttal egy mindannyiunk számára ismeretlen helyszínt választottunk. A kiválasztást befolyásoló tényezők: legyen a helyszín árnyékos, hogy hőguta kockázata nélkül sportmászhassunk a 30-akárhány fokban is; legyenek könnyebb utak is, hogy nekünk kezdőknek is jusson élvezetes mászás a kétségbeesett "itt fogok megdögleni" kapaszkodás mellett/helyett; és lehetőleg ne legyen túl frekventált helyen, hogy a helyi erők ne lepjék el a falakat, mire mi odaérünk. Ezeket a kritériumokat a GiessWände tömbjei kielégítették, de mint rájöhettünk, egy kis csavar azért került a dologba.
 
Kis csapatunk Attilából, egy aktív és egy passzív Andreából és belőlem állt. A Mödlinghez közel eső helyszínt navis segítséggel könnyen megtaláltuk. Leparkolni is sikerült, bár a kalauzban feltüntetett parkoló fizetős. A tömbökhöz vezető ösvényt nem látták el turistajelekkel, de 20 perces keresgélés és morzsalékos kavicsösvényen csúszkálás után letáboroztunk a Hauptwand szekció lábánál és fürkészni kezdtük az utakat.
 
Némi meglepetéssel nyugtáztuk, hogy alig látunk nitteket. Innentől egész más megvilágításba került a kalauzban olvasható megjegyzés, miszerint "a legtöbb úthoz javallt a felső biztosítás használata..." (A megközelítő ösvények a tömbök tetejéről ereszkednek alá, elvileg fentről elérhetők a standok.)
 
Ebből Attilának - ékek híján - egy szabadszólózásos, "agytréninges", előmászós nap jött össze, mi pedig lentről hüledezve vártuk, amíg felviszi nekünk a köteleket.
 
A kő nagyon szerethető, a Hohe Wandról megismert, nem zsíros, nem csúszós, változatos, itt-ott sima táblákkal, másutt hosszan futó repedésekkel mélyen tagolt mészkő. Látszik, hogy nem kap túl sok látogatót, az utakon alig látni használat nyomait (ehhez a nittek hiányának lehet némi köze).
 
A körülmények egyébként ideálisak voltak: miénk volt az egész fal, alul árnyék, fentebb enyhe szél szárítgatta testünket. Delet elérve azonban számolni kell azzal, hogy a nap erősen az ember szemébe süt. Megmásztunk pár 4-5 nehézségi szint közé sorolt utat, és Attila is talált magának egy kellemes 7-es utat (a kellemes mivoltát az is adhatta, hogy a többi úttól eltérően a Gino-t rendesen ellátták biztosítási pontokkal).
 
Kis szeánszunknak egy jófajta, áztató nyári zápor vetett véget, amelyre az erre szakosodott szakemberek 0% esélyt jósoltak* (apróbetűs rész - *Zápor, csapadék szórványosan előfordulHAT).
 
Bár a kiruccanás összességében jól sikerült, ha vissza is térünk a Giesswändéhez, fúrót és nitteket viszünk magunkkal.

---