Hohe Wand Traum und Wirklichkeit 200 m (6+)

Ahogy közeleg az ősz, sajnos úgy megy le egyre korábban a nap, ez pedig a munka utáni hohe wand-i látogatások végét jelenti. Szerencsére még a héten még volt lehetőségünk ellátogatni a közeli mászóparadicsomba. Ezúttal hárompárossal érkeztünk a fal alá, Attila Andreával a „Smokyjoki” (UIAA 6-), Ádám Aszuval a „Der alte Wolf” (UIAA 7-), én pedig Luival a „Traum und Wirklichkeit” (UIAA 6+) nittsorait céloztuk meg. A beszállót mindannyian 5 óra magasságában értük el, így mindössze három óránk volt sötétedésig.
 
Számomra a Traum különleges marad, hiszen ez volt az első többkötélhosszas út, amit másztam, ezért valahányszor ismétlem ezt az utat, elfog a nosztalgia, és elgondolkodom azon, milyen volt először megmászni a Draschgrat nittsorát. Ilyenkor látom magamon a fejlődést is, hiszen a kunsztokat, amiket anno másodban is csak nehezen, ledurrant alkarokkal tudtam teljesíteni, azok most már előre is játszi könnyedséggel tudom kivitelezni. Luinak ez az út nagyobb kihívást jelentett, hiszen ő még csak most ismerkedik a nagyfalas mászás rejtelmeivel, de nagyon szépen helyt állt. A standépítés már kiválóan megy neki, és a „Huzzál be!” parancsszó is mindössze egyszer hangzott, ami mint kiderült, azért volt, mert egy traverznél Lui rossz fogássort választott, ami velem is gyakran előfordul. Összességében nagyon megvoltunk elégedve a saját teljesítményünkkel, és a két és fél órás szintidőt is sikerült tartanunk.
 
A Wand tetején összevártuk egymást Ádám és Aszu párosával, akik annyit fűztek hozzá a mai napjukhoz, hogy „Felértünk.” Végül sötétedésre értük el az Alfát, így sajnos a vacsorával kicsit megcsúsztunk, de egy nagyon jó hangulatú túrát zárhattunk.
 
Bónis

---