Hohe Wand Wandeck

Szerda délutáni szökésünk népes, vegyes tudásszintű, páratlan létszámú csapattal indult, így hosszú utak helyett sportmászás mellett döntöttünk. A Hohe Wand Wandeck-et látogattuk meg, azon belül is a Wild at Heart szektort.
 
A fal tetejéről negyedórás csúszás-mászást, kidőlt fatörzsek alatt-fölött kúszást, kalandparkot idéző, csomózott-köteles ereszkedést követően ott tolongtunk a szűk beszállóban.
 
A Wild at Heart útjai általában 25 m magasra mennek, egy két 18 m-es is akad köztük. A nehézségi szint UIAA (5)-től (8-)-ig terjed, a legtöbb (6+)-os. A kő sima táblákat alkot, meglepően jól tapad, csúszósabbra, "zsírosabbra" számítottunk. Nittekkel el vagyunk kényeztetve – nekünk, kezdő mászóknak "nem is szabadna hozzászoknunk" ekkora biztonsághoz. A hely maga számomra tipikus "mászni jöttem, és itt aztán lehet" hangulatú: nagy, sima, szürke, nem különösebben tagolt vagy érdekes fal, semmi extra - mászni viszont jó rajta. Ha nem találkozol darazsakkal.
 
Közel négy órán keresztül másztunk, de még napszállta előtt vissza akartunk kapaszkodni a parkolóhoz, mert a közelítő úttal felfelé, sötétben küszködtünk volna (Megjegyzés: MINDIG legyen nálad maxra töltött fejlámpa!). Valószínű, hogy visszatérünk még, a Wandeck szektorai (mint pl. a szomszédos Malaria névre keresztelt fal) számos kihívást kínálnak még ezen a remek kövön, stresszmentes biztosítás mellett.
 
Krisz

---