Hohe Wand Traum und Wirklichkeit 200m (6+)

Két embernek köszönhetem, hogy életem mostanában újabb, életre szóló élményekkel gazdagodik: az egyik a párom, aki kitárta nekem a mászáshoz vezető út kapuját, a másik Attila, aki segít az első lépések megtételében. Immár több mint egy éve. Türelemmel és humorral vegyes tanácsokkal.

Ezen a szép októberi napon a Hohe Wand Traum und Wirklichkeit útjának indultunk neki hármasban, Attilával és Aszúval. A parkolót elhagyva rögvest szembetaláltuk magunkat a helyi fauna kétszarvú képviselőjével, aki kicsit zavarodottnak tűnt, de szemmel láthatólag már hozzászokott a furcsa, csörömpölős kétlábúak jelenlétéhez.  10-15 perces gyaloglással értük el a beszállót. Attila és Aszú korábban már (természetesen) megcsapta ezt az utat (azt hiszem, többször is), de az utolsó alkalom viszonylag rég volt, így számukra is érdekesnek ígérkezett a mostani mászás. Másodszor másztam szendvicsben (én csak így hívom a hármas mászást), és utólag nagyon hálás voltam azért, hogy én lehetek középen (öhöm..). A szikla meglehetősen formagazdag, mindenki találhat kedvére valót a felhozatalból: enyhén befelé dőlő táblák, széles és keskenyebb repedések, kicsi áthajlás, nyam-nyam... Többségében 5 és 6+ közötti nehézségű szakaszokkal tűzdelt út, ami gonosz módon épp a végén kínálja meg a gyanútlan mászót egy 6-,6+, 6-os kombinációval. Attila és Aszú szerint nagyon szép út. Azért volt benne bőven lihegés és megkönnyebbült hörgés, és mikor már harmadszor futottam neki az út utolsó, számomra legnehezebb szakaszainak, már az ízes magyar szitkozódást sem hanyagoltam. Egy biztos: sok mindent lehet gyakorolni az út mászása közben, így kezdő mászó számára önismereti gyorstalpalónak és technikai-erőnléti szintfelmérőnek sem utolsó. Ezt az álmot újraálmodni, ezt a valóságot újra átélni mindenképpen érdemes.

---