Roter Offen

Ránézek, és tudom, hogy álnok. A fogásai nem akadnak és iszamósak, a lépései csúsznak mint a teflon. Mégsem tudom nem szeretni, annyira tetszik. A Roter Ofen Hinterbrühlben, a temető mellett. A szezonban másodszor.

Van itt játszótér, szép, természeti örökségnek nyilvánított rét, Csipkerózsika mesébe illő szederbozót, és a fal, piknikasztallal, parkpaddal. Tartottunk tőle, hogy az odaúton tapasztalt borús-szeles időt kapjuk, de mire megérkeztünk, szépen kisütött a nap és a fal alatt nem fújt a szél sem. Gyerekkel érkezőknek kiváló helyszín. Déli tájolása miatt remekül mászható marad akkor is, ha majd hidegebbre fordul az idő.

Ez a kő nagyon tetszik nekem, sima, szögletes vonalú, táblás mészkő, itt-ott kvarcos-márványos erekkel, vöröses, narancsos foltokkal. Bárcsak ne csúszna annyira! De csúszik. Szóval ez egy nevelő fal. A nagy, magától értetődő - és ezért tükörsimára koptatott - lépések helyett az apró, de elfogadhatóan tapadó lépések használatát kényszeríti ki. Ironikus módon a nehezebbnek minősített utak olykor kevesebb vesződséggel mászhatók, mert nincsenek annyira szétkoptatva, mint a sűrűn használt hobbiutak.

A tegnapi nagyfalas túra után ezt családi mászónapnak szántuk, pár út teljesítése és az ereszkedés gyakorlása volt a mai cél. Bár nem másztunk sokat, azért mindenkinek összejött egy kis izomdurrantó küzdelem a síkos utakon. A legegyértelműbb fejlődést Tádé mutatta fel. Mikor nyár elején először itt jártunk, még csak másodmászóként boldogult az egyszerűbb utakkal, most (5)-ös, (5+)-os nehézségű előmászásokat is gond nélkül teljesített.

Délután négyre már elég sok mászópartival osztoztunk az amúgy nem túl sok úton, így befejeztük a pikniket és hazaindultunk. Jó levezető kör volt, kellemesen elfáradtunk.

Krisz

---