Hohe Wand Wandeck

Négy szabad nap egyben. De csak csütörtökre jósoltak olyan időjárást, amely kinti mászásra alkalmas. Legalábbis ha nem vagy skót boulder mászó. 

A Hohe Wand Wandeck mászóhelyét szemeltük ki, mert elvileg nem takarják fák és telibe kapja a napot. Tavaly augusztusban jártunk itt utoljára, terveztük, hogy visszatérünk. Ez mégiscsak a H.Wand, egyesületünk "otthona".

Hárman indultunk a mai túrára, Attila, Bónis és én. Az úton végig jó időben reménykedtünk. Tehettük – olykor még a nap is kisütött, a hőmérséklet egészen 9 Celsiusig emelkedett. Ám a Wandhoz érve elképesztő látvány fogadott minket. A fal tetején egy felhő parkolt le, ilyennek ábrázolják az Olümposzt: felnézve minden ködbe vész, mintha a hegy a végtelenbe nyúlna. De legalábbis a légkör határáig. 

Ahogy haladtunk fölfelé a tetőre vezető szerpentinen, fokozatosan csökkent a látótávolság és a hőmérséklet. 
Megfordult fejünkben, hogy a mai alkalom esetleg fájni fog. De ezt csak tapasztalással deríthettük ki bizonyosan. (Úgy is fogalmazhatnék: megtudhatod mennyire vagy szerencsés, ha elég hülye vagy hozzá, hogy megkísértsd.) A tavalyi beszámolóban is ecsetelt kalandparkos élményt idéző közelítést követően megérkeztünk a tetthelyre. Újra a Wild at Heart szektort látogattuk meg, sűrűn biztosított útjaival ideális helyszín sziklamászós ismereteink felelevenítéséhez és a kő is príma, nem zsíros, nem mászták szét.

A beszállóban körülnézve minden irányban csak szürreális szürkés-kékes fehérséget láttunk, de a szikla száraz volt és nagy szerencsénkre szél sem fújt. Azért az cudar lett volna.
Mind megkínlódtunk az első hosszunkkal. Érzéketlenné fagyott ujjakkal, dermedten kopogó talpú cipőkben másztunk, aztán mászás végeztével jött az égető érzés, ahogy a fagyott porcikáink felengedtek. Utána már rendben ment tovább minden, és végső soron remek hangulatban, élvezetes mászásokat zártunk. 

A hidegre való tekintettel kicsit korábban hagytuk abba, de Attila még elkalauzolt minket a HochKogel falához, hogy Bónissal szörnyülködhessünk egy jót. Valóban pompás fal, olyan, mintha a Wand kettéhasadt volna és a repedést valami gigantikus purhabnyomóval fújták volna ki. Organikus, lekerekített, sima, enyhén lyukacsos kő, az ÖTK Klettergartenben látható szaditéma nagytestvére, telepített köztesekkel. 

A mai nap tanulságaként újra felmérhettem, hol tartok a tavalyi szintemhez képest. Örülök, mert úgy érzem, sikerült egyértelmű haladást felmutatnom. Nem csak mászásban. Most már van fogalmam róla, hogyan kell felkészülni egy ilyen túrára: hogyan kell felöltözni, mikor kell réteget cserélni, mikor kell (és mit) enni, inni, stb. Nem tűnik fontosnak, pedig nagyon is az, mert így egy nagyon jó nap lett ebből is, sőt, személy szerint jobban élveztem, mint a múlt heti adlitzi trip-et. Némi próbatétel, kaland, sikerélmény. Jó nap volt.

Krisz

---