Hosszú utat másznál vagy sportutakat? Esetleg mindkettőt egyszerre? És a táblamászással hogy állsz? Jól hangzik? Hajlandó vagy mindezért húsz percet hegynek fel kaptatni? Nem mondtam, de ugye nem zavarnak a kullancsok? Dehogy fogsz fázni! Pofára kapja a napot. Úgy hívják, hogy Frisbee Platte.
Lassan négy éve már, hogy egyesületünk legutóbb itt járt. Arról az alkalomról Ádám írt egy nagyon szép, részletes
beszámolót.
Talonban tartottuk a helyet egy ideje, most végre sorra került, és de nagyon jó, hogy végre sorra került! Csúcsszuper kis játszótér ez, mindenféle jóság összegyúrva egybe: csodaszép környezet - ez itt a Höllental vége, persze, hogy gyönyörű! Nem zsúfolt - a közelítő hatékony közönségszűrőként működik. Érkezésünkkor miénk volt az egész fal. Mindenki talál magának való utat - nehézségi szintek (4)-től (9-)-ig. Variálható kimászási hosszok - a fal három "szintes", ezekből kettő gyalog elérhető, tetszés szerint variálhatók össze több kötélhosszas vagy szimpla hosszas mászások. Remek felkészítő terep hosszú utas mászással ismerkedőknek: gyakorolható a standolás, az ereszkedés, a felbiztosítás, satöbbi. Príma kő - nincs agyonkoptatva, nem mászták szét, nem zsíros - nem járnak ide olyan sokan. Guszta nittek - átfér rajtuk az öklöm! Na jó, annyira azért nem nagyok, de nagyon masszív darabok. A biztosítás a Hohe Wand nagyfalas nitt távjait idézi - kezdőknek jó mentális felkészítés a sportutak után.
Éééééés: táblamászás. Ja. Nincsenek áthajlók, rafkós repkók, meg hasonló nyalánkságok. Csak táblák. De nyugi. A nap végére pontosan tudni fogod, milyen izmok, szalagok és inak építik fel a lábaidat. Érezni fogod őket ("Vadász. Te szopni jársz ide.")
Igyekeztünk mielőbb kiérni négytagú kis csapatunkkal. Ádám pontban negyed nyolckor vett fel a ház előtt, háromnegyed kilenckor már a harmatos fűben gázoltunk a közelítőn felfelé, magunk mögött hagyva a parkolóban árválkodó Alfát. Húsz perccel később leizzadva vetkőztünk neki az első mászásokhoz odafönt. Ádám Attilával állt párba, én Tamással másztam, mostanra már összeszokott párost alkotunk. Nyomtunk pár ismerkedő bemelegítő hosszt, akkor még vízeres, helyenként nedves sziklákon, aztán folyamatosan mentünk rá az egyre emelkedő nehézségi szintű utakra. Kb. délután háromig bírtam lábbal a táblamászós, helyes lépéstechnikára nevelő gyorstalpalót. Addigra sikerült összehoznom kb. 170-180 métert, egy (6)-os utat előre, meg egy egy (6+)-t topropival. Ez utóbbi kulcsrészéből háromszor estem ki, úgyhogy negyedikre - felső ide vagy oda - azért összejött a terheslégzés is. Csak most nem az erőlködéstől. A Pék meg mindenhová fölmászott, ahová felvittem neki a kötelet.
Nagyon jó hangulatú, élvezetes mászónap volt, mindenki megtalálta azt, amire idekint szüksége volt: élményt, tapasztalatot, kihívást, "métert". Jöhetnek az ismétlések.
Krisz
Ausztria
