Hohe Wand Hamburger Pfeiler 160m (6)

A kopasz bemegy a fodrászhoz.
Ül a székben fél órát, a fodrász mögötte nem csinál semmit, végül teljes árat kér.
- Miért fizetnék teljes árat? Nincs is hajam! - kiabál a kopasz felháborodva.
- Mert ön a keresésért fizet - így a fodrász. 

Valami ilyesmi érzés volt nekem a Hamburger Pfeiler.
A hosszáról megoszlanak a vélemények. Valahol 130 és 180 m között.
A beszállóját a következő pad után, a következő kanyar után, a következő pad után, a következő kanyar után, a következő padnál találod.
Egy barlangszerű bevágás amiben szivárog lefelé a lé.
Az első hosszban helyenként sárban mászva, aztán a tetején lévő 6-os kulcsrészig tagolt, morzsalékos, törős kövű részeken, meg frankó repedésekben küzdi fel magát a hős mászó, gyomokat kerülgetve. A Sonnenuhr után ez egy laza út.
A mai ismeret- és élményfaktort az ikerköteles biztosítás és kötélkezelés gyakorlása, valamint az ékek használatának próbálgatása adta.
Meg a pár mondatos beszélgetések és a gyönyörködés a tájban valamint a lopakodó tehenek figyelése a standokból. 
A mászás lassan ment, a Traum volt az utolsó utam, amit megelégedésemre másztam. A SonnenUhr óta nem találom a formámat. 
Az út végére érve még vagy fél órát keresgéltük a felfelé menő ösvényt vagy csapást vagy bármit, ami kivisz minket a tetőre, a Skywalkhoz. Onnan a Völlerinen le. 
A parkolóban Ádámmal összenevettünk, hogy mennyit haladtak a tehenek, aztán lecuccolás, fehérjeturmix belégzése, majd kifújása orron-szájon keresztül. 
Ez is megvolt, pipa.

Krisz

---