Szombat esti buli helyett időben fekvés, vasárnap korán kelés, mászás, ebédre időben haza érkezés. Ez volt a terv.
Változnak az idők, mert egyrészt már nem megy a rocksztár élet. Volt amikor éjjel még ment a csapatás, pár óra alvás után meg a beszálló felé baktatva, az emelkedőn kiizzadva az éjszakát és a másnapot, képes voltam nagyon keményeket mászni, na ez már kipihenten sem megy igazán. Másrészt meg az ember változik, és másképp értékeli a múló időt, így hát változik az időbeosztás és a prioritás is.
Szóval vasárnap fél 6-kor már úton voltam mászótársaimért, Attiláért és Krisztiánért, hogy 7 előtt érjünk a Wand alatti, jegyszedős bódé melletti kanyarba, ezáltal megspórolva némi eurót, és bő fél-fél óra beszálló megközelítést, illetve visszaereszkedést magunknak.
Fél nyolckor már a beszálló alatt tipródtunk, amikor Attila közölte, hogy Krisztián ma nem mászik előre, mert az Ő képességeinek megfelelően, ma a tapasztalás, és élményszerzés jut Neki, nekem pedig minden második hossz elöl mászása. Egy kicsit ezen a ponton magamba szálltam és össze kellett szednem a bátorságom, mert már jó ideje csak próbálkozom összeszedni egykori, mostanra már hanyatlóban levő formámat. Pánikra azonban nem volt okom, hiszen ezt az utat már háromszor másztam, a számomra kellemetlen traverz hossz pedig pont Attilának jutott.
Innentől kezdve jó kis 180 méteres sportolásban volt részünk, kivéve szegény Krisztiánt, aki megszenvedett a kulcsrészekkel, mert igen csak határon voltak számára a többször áthajló kunsztok, amikkel derekasan megküzdött. Elkeseredésre azonban semmi oka, hiszen már most többet mászott, mint a tavalyi szezonban, a fejlődése meg szemmel látható, csak ez most egy nagyobb falat volt.
Az útról sokat nem is kell mondjak azontúl, hogy gyönyörű masszív kőzeten vezet fel a kilátó mellé, ill. talán még annyit, hogy ez olyan Thomas Behm féle 6+, ami általában alá van számozva a valóságnál, és könnyen letörli az ember képéről a vigyort.
Jó kis nap volt, még az ebéd sem hűlt ki mire haza értünk és a strandolás is belefért a délutánba.
Ádám