Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Hohe Wand - Der alte Wolf 185m (7-)

- sziklamászás -

Hohe Wand - Der alte Wolf 185m (7-)

2019_03_07_Hohe_Wand_Der_alte_Wolf_185m_7-_018.JPG
Harmadik sziklaszezon, második hosszú út. Visszaszoktatónak múlt héten megvolt a Traum und Wirklichkeit. Most meg máris nekiállunk a határaimat feszegetni egy (7-)-os útban.

Sokat haboztunk az indulással, hiába a 20 Celsius meg a napsütés, a 40 mérföldes sebességgel süvítő szél nem sok jót igért. Aztán arra gondoltunk, felpakolunk sportmászós felszerelést is a hosszúutas mellé. A Wand felé menet Bad Fischau nagyjából útba esik, ha kitart a a szél, mehetünk sportmászni, az ottani mászókert védettebb, szélárnyékban áll.
Ám délutáni indulásunk idejére a szél lecsendesedett, így háromkor már a Wand parkolójában aggattuk magunkra a felszerelést. Sehol senki, a 20 fok és a napsütéses verőfény ellenére. Fehér kondenzcsíkok kockázzák fejünk felett a ciánkék eget. Jókedvűen kaptatunk fel a beszállóba, pedig tudjuk, hogy kemény menetnek nézünk elébe: az út 185 méterét egy gyakorlott mászópár általában két óra alatt teljesíti, de addigra közel kerül a naplemente. Az éj meg sötét és tele iszonyattal, szóval jó lenne még világosban felérnünk. Csak hát én lárva mászó vagyok, meg nem is valami gyors, ez ad okot némi izgalomra.

Az Öreg Farkas nem hisz a bemelegítés szükségességében. Rögtön az első kötélhossz harmadik nittje előtt van egy érdekes fellépés, trükkös fogáskeresgéléssel, ami megakaszt. Fogcsikorgatva gondolok a szomszédban futó Tristanexpress-re, miközben bedurran az alkarom. Túl ismerős a vergődés. Tudom, hogy ez még csak a kezdet. Az Öreg Farkas topójában kiemelik az út kiegyensúlyozott nehézségi szintjét: az első kötélhossz végének rövid zergefuttatóját leszámítva csak az utolsó előtti hosszban számíthatok élménymászásra, a többi a határaimat feszegeti majd.

A második kötélhossz 25 méterében én indulok előre. Ez egy kéményszerű bevágásban megy felfelé, és minden méterével keményen megküzdök. Kipukkadva várok Attilára, aki lazán feltáncol utánam, és már megy is tovább. A harmadik kötélhossz lesz az út legkeményebb szakasza, egy meredek (7-)-os lyukmászás, amit egy (6)-os traverz követ. Az óra meg ketyeg.
Attila elhelyez nekem némi segítséget a (7-)-os szakaszon, így ott nem akadok meg, de a traverznél nagyon sok időt veszítek, mire - tízedik-tizenkettedik próbálkozásra - rátalálok a megfelelő mozdulatsorra a sima falon. Mire felérek Attila mellé, hozzám hasonlóan neki is kikészül a karja. 35 méterről nem tudtunk kommunikálni, végig behúzva tartott, kb. fél órán keresztül, nem tudta kitalálni, mi lehet velem. Így lehet szálkásodni.

Tollászkodásra nincs idő, Attila már indul is tovább. A negyedik kötélhossz teljesen fekszik nekem, főleg a vége. Az enyhén befelé dőlő táblán végre mégiscsak mászónak érezhetem magam, ahogy a peremeken egyensúlyozok felfelé. Mennyivel jobb ez, mint a jobb kézre eső Turnerbergsteiger kéménye, amiben tavaly volt szerencsém felhernyózni. Aztán ott száradunk az utolsó standban, némiképp megnyugodva. Felérünk még sötétedés előtt.

Az utolsó hosszt ismerem tavalyról – már akkor is tetszett. Miközben a vállamat a repedésbe nyomom, érezni lehet, milyen hűvös még a kő, ahol nem éri nap. Ugyan egyszer kiesek egy túl szélesre nyitott terpeszből és összeverem a térdem, végül gond nélkül hozom a szakaszt másodban. Szürkületben érek fel Attila mellé. Mire összeszedjük magunkat a levonuláshoz, ránk sötétedik. Elénk tárul a lenti táj lenyűgöző esti panorámája, még nem láttam sokszor, nem tudom, meg lehet-e szokni. Nagyon szép. Szerencsére van nálam fejlámpa, gyorsan lecsörtetünk a középső parkolóhoz.

Sokat kivett belőlem az út, a hazafelé még nem tudom elengedni az emlékeket. Piszkál, hogy maradtak megoldatlan problémák. De ez egy ilyen műfaj.

Krisz

Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Hohe Wand - Der alte Wolf 185m (7-)

Ezeket olvastad már?


Pozsony, K2

Régi adósságunkat rójuk le a mai látogatással. Mióta tart a "termes szezon", terítéken a téma,…