Ezt a túrát a múlt hétre terveztük, de a kedvezőtlen időjárás akkor a Vertigóba száműzött minket. (Nem bántuk meg, nagyon jól sikerült esőnapos mászás kerekedett belőle Józsiékkal a műfalon.)
Most azonban ragyogó időnk volt, és bár csütörtökön szoktunk sziklázni, minden résztvevőnek megfelelt a szerdai időpont is. Nosza, uzsgyi.
A Wandeckről már két beszámolót is írtam, mert
évről-
évre mindig betesszük a műsorba, lévén kiválóan biztosított, príma minőségű kő, ideális edzőhelyszín.
Zsiga és Pék most járnak itt először, és nem akarták olvasással szétspoilerezni az élményt. Meh.
A feladat onsite előmászások gyakorlása sziklán, hogy Tomi és Zsiga elég tapasztalatot és rutint gyűjtsön össze a nagyfalas mászásokhoz. Délután négy körül érünk a beszállóba – üres. Az idő ragyogó, kellemes, meleg, de a nap már nem a mi szektorunkat süti. Időnként végigborzol rajtunk pár fuvallat. Tomi Zsigával, én Attilával állok párba, és innentől kb. fél kilencig nem nagyon állunk meg, "csinálás van". Tomi szenved az új cipőjével – eltart még egy darabig, amíg kellően kitapossa. Én a fallal szenvedek, A Steig der Schmiede feladja a leckét. Tavaly még nem álltam neki, idén meg nem megy. A nap hős mászója Zsiga, aki viszonylag csekély sziklás tapasztalata ellenére mindkettőnket lepipál, kb. mindent kimászik, amibe belekezd. A Schmiede-t is. Hát ez van. Fekszik neki a fal, és még darazsak sem háborgatták. Sem kecskék.
Jó kis edzőnap volt.
Krisz
Ausztria
