Vasárnapi dilemma, hol másszunk, ahol jó lesz nekünk, ha eső lesz, vagy nem lesz, de dunszt lesz; vagy kisüt a nap – miképp ígérték a sámánok – és mégiscsak istencsapása meleg lesz, meg (ami ugyanaz) pokoli forróság?
Menet közben alakul az út, nyolckor felszedjük Bónist, aztán Attilát, és már jócskán elhagytuk Schattendorfot (igen ez van kiírva, hiába erőlteti a Google a Somfalvát), mire gyúl a világosság, hogy Scheiblingkirchenbe kellene menni. De nem ám a tepertős pogácsás
Gretlwandl-hoz, vagy a porladós sárga kövű
Scheiblingkirchner Wandl alá, nem. Akad még ott számunkra ismeretlen fal. Attila természetesen kivétel. Fölösleges lenne beszámolót írni róla. Tessék elolvasni,
ilyen volt 2011-ben. 2013-ban meg
ilyen.
Mégiscsak kellene beszámolót írni róla. Mert most meg nem ilyen.
A nyomorult erdészek kiirtották a fákat. Aztán otthagyták az egész gajdeszt ahogy van. És a kaller 50 méter közelítést említ az erdei úton. Ebből az lett, hogy feltételeztük: az irtás eltörölte a közelítőösvényünket. Fél óra-negyven percet zergéztünk kidöntött ágakon keresztül-kasul vergődve, erdei humuszon csúszkálva, a végén már két csoportra szakadva, mire Attila megfejtette a rejtélyt, hogy az 50 az 500, és akkor van út is és fal is.
Csak fák, meg árnyék nincs, de szerencsére borongós maradt a délelőtt, így nem égtünk oda.
A fal maradt mint volt: príma, egészen sajátságos, különlegesen lukacsos formákkal. Mint a lép, csak a likacsok nem hatszög formájúak. Ha láttad már, milyen a gránátalma lehántott héja belülről, a magok nélkül. Na olyan. Gyönyörűen léphető, szinte bárhol. Nagyon érdekes mászni. Az utak sajnos viszonylag rövidek, a 20 métert nem nagyon éri el a hosszuk. A könnyebb nehézségi szintűnek osztályozott utak érzésem szerint felülszámozottak – ez egy Gretlwandlhoz hasonlóan önbizalomnövelő fal. Amíg el nem érsz az "odú" környékéig, ahol már a nagyfiúsabb karakterét mutatja. Na ott már nincs kecmec. Nagyon jó hangulatban mászkáltunk kora délutánig, akkor még Bónis kiprojektelt egy (8-)-os áthajlót, Attila is megküzdött a maga kiszemeltjeivel, és engem is láttak vacogni a végén. Pedig akkor már cefet meleg volt.
A környéken még több hasonló tömb is van. Elég sok mászóparti ment el mellettünk, egyszer majd ki kell derítenünk, mit másztak ők.
Krisz
Ausztria
