Októberi sportmászós vasárnap Addlitzban

Hosszú idő után újra Adlitzgraben. Ami az ország belsejében lakó sportoló társainknak a Kis Gerecse, az nekünk, a nyugati határszélen élő mászóknak Adlitzgraben. Sok minden jut eszembe erről az impozáns sziklafalról; barátok, régi és új mászótársak, nehéz utak, kemény mászások, hatalmas küzdelmek, szép teljesítések a számomra oly kedves áthajló falakon.

Ezúttal Zsiga, aki először állt e sziklák alatt, Krisztián, Bónis és jómagam alkottuk a csapatot. Érkezésünkkor még üresek voltak a falak, ez később megváltozott, a nyarat idéző kellemes napsütés sokakat kicsalt a természetbe. Rövid bemelegítés után Bónissal nekivágtunk a komolyabb feladatok végrehajtásának. Zsiga és Krisz a fal könnyebb útjait vették kezelésbe, Adlitz útjai nem kényeztetik el a kezdő mászókat egyszerű mozdulatsorokkal, laza mászásokkal, de küzdöttek hősiesen. Útválasztásaikban erősen korlátozta őket a délelőtt megérkező nagyobb csoport, akik ellepték a VI-os nehézségű lehetőségeket. Bónissal a nap első felében a Larifari szektor útjait vettük sorra, majd a Strassenwand alá vonultunk, ahol Bónis – az aktuális adlitzi célján – az erősen áthajló King Kong-on (VIII) kezdett dolgozni. Négy próbát dobott rá, de a siker még elmaradt, az ötödik akasztásnál egy kis statikus erő hiányzik. Zsiga a fal szélén egy rövidke utat, a Rechtsaußent (VII-) szemelte ki magának, ezen dolgozott. A Larifarin is volt két komoly próbálkozása a Traum ewiger Finsternis (6+) elnevezésű nittsoron, de a sikerhez még jó pár edzésnap hiányzik. Krisz rossz emlékekkel tért vissza erre a helyre, ez meg is látszódott a teljesítményén, nem volt harapós kedvében. Én egész nap a komfortzónámban mozogva teljesítettem az ismerős utakat VII-től a VIII-as nehézségig.

Kiváló napot zártunk remek mászásokkal, de Adlitzgraben erre mindig garancia.

Attila

---