A hármas számú Bakony-felderítő expedíciónk ezúttal Vinyére vitt minket, a Cuha völgy kínálta mászólehetőségekkel ismerkedtünk.
Indulás 7.30-kor. Az út a szokott falvak alatti cikkcakkcikk – bő két óra. Az 500 éves Öreg tölgy előtt parkolunk le a Vinye Parkolóban. Némi tanakodás és egy jószándékú helybeli útmutatása után megindulunk a nagy forgalmú turistaösvényen, folyamatos fejtekergetés közepette: a csodálatos környezetből mikor és hol tűnnek elő végre a sziklák. Egy kicsit többet kell sétálnunk a nagyfalig, mint azt a kaller vaktérképe alapján vártuk. Nem mintha ez gond lenne. Egyáltalán nem az.
Végül ott állunk a vasúti alagút melletti beszállóban. Szögletes formájú blokkokból összeálló, tagolt, teraszos-párkányos, 12-15 méter magas fal, tanfolyami oktatásra alkalmas, sűrűn nittelt utakkal. A szikla szögletes kis hasábokból, élekből épül fel, ami nekem nagyon bejön. Az utak vonalvezetése egy fokkal logikusabbnak, követhetőbbnek tűnik számomra, mint amiket a
Sziklamászó meredélyen megismerhettem. Mindazonáltal vannak jócskán közös standokba befutó utak, ráadásul a nyomvonalak közel esnek egymáshoz, tehát itt is elkél a kalleres tájékozódás. A nehézségi szintek nagyvonalúak, legalább egy fokozattal minden az általam megszokott fölé van számozva itt. De legalább következetesen. Másrészt nehéz dolog lehet ilyen utakat beszámozni, mert a fal jellege miatt ahogy haladunk alatta bal felé, úgy erősödik az emeletes torta – vagy úgy is mondhatnám: többszintű boulder-jelleg: kb. 3 méterenként a mászást teraszok, vagy nagyon kényelmes párkányok törik meg, amelyeken teljes kényelemben merenghet a mászó, miképpen küzdi le a következő problémát. Mindez mászótermi szintű, kiváló biztosítás mellett. Így aztán a bárminemű fáradtságból, illetve a félelemből fakadó kihívások nagyjából kiesnek az egyenletből. A fal tájolása is igen kedvező, sejtésem szerint tavasztól-őszig egyformán barátságos körülmények jellemzik ezt a helyet.
Összefoglalva: a legjellemzőbb jelző, ami ezzel a fallal kapcsolatban újra meg újra eszembe ötlik, hogy ez a fal barátságos. Mászówellness. Élménypark. Önbizalom-növelő. Nagyon jó itt mászni. És ez után a fal után nagyon fájdalmas lesz máshol egy őszinte (esetleg ritkán nittelt), 20 méteres 6-os.
Kora délutánra nagyjából végig érünk azokon az utakon, amiket kimászásra érdemesnek tartunk. Visszafelé menet még szemünkbe ötlik egy kisebb formáció: függőleges, sima fallal, keményebb kihívásnak tűnik, mint bármi, amit ma láttunk, de ekkorra már hazafelé megyünk. Ha lesz legközelebb, akkor szerencsét próbálunk vele.
És miért ne lenne? Ez a gyönyörű környezet akár családi túrahétvégék ideális helyszíne is lehet.
Krisz
Magyarország
