- sportmászás -
A március közepén elrendelt határzár egy időre elzárt minket a korlátlan lehetőségeket rejtő, számunkra kedves ausztriai sziklafalaktól. E szűk három hónapot a rengeteg edzés mellett a Bakony újabb és régebbi mászó területeinek felfedezésére szenteltük. Nekem a Kő-árok útjai és szikla formái tetszettek a legjobban.
Most, hogy újra nyitva a határ, egyből kipróbáltuk működik-e? Működött. Hétvégi célterületünk az ízig-vérig igazi sportmászóhely, Adlitzgraben volt. Korai érkezésünknek köszönhetően kedvünkre válogathattunk a falszakaszok és az útvonalak között. Tomi és Krisz a Bauch szektort választották, ahol Adlitz belépő útjait gyűrték. Bónis, Ármin és én a Lárifári falszakasz lehetőségeit vettük sorra. Ármin, kezdő mászónk a Bakony sziklái után (Sziklamászó meredély, Cuha-völgy) itt folytatta ismerkedését a mászás tudományával, amivel kiválóan halad, ezt bizonyította is a 100 Jahre Einsamkeit 6a+ (UIAA VII-) nehézségű út on sight megmászásával. Volt még egy szép próbálkozása az Eritis szektor, Tanz in dem Himmel 6b (UIAA VII) nitt során, de ez most még nem sikerült, még egy-két próba kell rá. Bónis a múlt heti első sikeres 7a (UIIA VIII) Tengerihántás útja (Kő-árok) teljesítése után ebben a fokozatban is fejlesztette képességeit. Én a fal, főleg a Lárifári ismerős útjainak mozgássorait elevenítettem fel, de a nap végén itteni kedvenc szektoromban, a Stassenwandon is sikerült még egy kicsi játszani a merészen dőlő falakkal.
Nap végére mindenki kellően kimászta magát, így elégedetten, gondolatban már a következő túrákat tervezve utaztunk hazafelé.
Attila