Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Hohe Wand – Der Wegscheider 290m (7-)

- sziklamászás -

Hohe Wand – Der Wegscheider 290m (7-)

20200613_090431.jpg

Reményekkel telve érkezünk szombaton Maiersdorfba, a tehénlegelő melletti parkolóba.

Hosszú kihagyás után térünk vissza a nekünk oly kedves fal alá. Érkezés közben már méregetjük a hangulatát: a kirajzolódó szikla azt a megnyugtatóan ködös, elmosódott látványát kínálja, ami Attila tapasztalatai szerint esőmentes mászást jelent. Teljes a szélcsend. A nap ezer ágra süt, meleg lesz. A Via Helma óta kiemelt mumusként kezelem a meleget, a felszerelésemet különös gonddal válogattam össze, gondoskodom hűtött folyadék utánpótlásról, izotóniás italról, szénhidrát mentőcsomagról. A mai elképzelésünk is tiszteletteljes óvatosságra int: Thomas Behm nem tétlenkedett a karantén ideje alatt, két új utat is felújított/megnyitott, melyek a közzétett topók alapján nehézségi szintjükkel jól illeszkednek mászóképzésem menetrendjébe. Mindkettőt szeretnénk még ma teljesíteni, elsőként a Der Wegscheider 295 méterét, és lehetőség szerint utána még folytatnánk a CoronaBlau 155 méterével (ahonnan aztán még fel kell jutnunk a tetőre valami módon, szóval a végére azért összejönne az 500 méter).

Nem kapkodjuk el a beöltözést, az Osterhasi-n tett látogatásunk óta nem másztunk hosszú utat, duplán átszámoljuk a felszerelést. Extra vizet viszünk magunkkal, amit le tudunk depózni a beszállóban. Komoly vízveszteségre készülök. Attila is készül erre, tudja, hogy várhatóan kivetek magamból pár literrel a túra végére.

A közelítés toronyiránt megy, tájékozódásul a Hamburger Pfeiler tömbjét célozzuk meg, meredeken törünk felfelé a fülledten dunsztos erdőben. Mire elérjük a fal tövében vezető kék ösvényt, gyöngyöző verejtékfilm borítja a bőröm. Most már csak a Tiroler Steig ösvényét kell megtalálnunk, amihez képest majd be tudjuk lőni az új utak beszállóit. Attila jól tájékozódva vezet célunk felé, a CoronaBlau-t könnyedén megtaláljuk, egy osztrák mászópár éppen akkor indul meg benne felfelé. A Wegscheider (Kb. "Az Útválasztó"-nak fordítanám a nevét) beszállója a CoronaBlau melletti barlang másik oldala fölött van valamivel. Kicsit keresgélnünk kell, míg Attila rálel a fenti üregáttörésben csillogó nittre. Nagyon hangulatos, kényelmes a beszálló, árnyékos és védett mindenféle potyadéktól.

Az első hosszba tehát az üregből kell megszületni, majd egy meredek, ám kiválóan biztosított – most még – (7-)os problémán kell felkapaszkodni az első standig.

A második kötélhossz – egy kőhullásos, oldalazós "gehen" 30 méter – nekem jut. Nagyon sok minden potyog fentről: vagy kecskék, vagy fentebb mászók veretik ezt a szakaszt. Szerencsére a standokat bölcsen pozícionálták, viszonylag védett helyekről szurkolhatunk egymásnak a szerencsés átkeléshez.

A harmadik hosszban balra kell tartani, így érhető el a negyedik hossz a kulcsrésszel, amelyben szintén Attila indul előre. Ez egy igen érdekes probléma, kicsit furcsán kanyarodó kötélvezetéssel. Egy bozóttal gazdagon benőtt repedés melletti bal falon kell megindulni, majd onnan átlépni a repedés – vagy inkább bevágás – másik falát adó kőpillérre. Szép mozgást, higgadt tájékozódást kívánó feladat. A remek biztosítás szerencsére itt is megvan.

Ezt követően én jövök és most valódi mászást kell bemutatnom a szürke pilléren körbeoldalazós, nagyon élvezetes, felívelő hosszban. Mindössze 25 méter, de közben nagyon mászónak érzem magam.

Innen keresgélős, oldalazós lyuktábla mászás következik. A kő egy superplatte, de nem kell tőle megijedni, minden megvan benne, még ha elsőre nem is nagyon szembeötlően. Én elsőre túltolom a balra oldalazást és a törős állít meg, de aztán rátalálok a helyes lábsorrendre, és onnantól gyönyörű, folyamatos mozgásélménnyel jutalmaz meg ez a hossz.

Már csak négy hossz marad, ezek viszonylag hosszabbak, és az utolsót leszámítva (igen, a szűk, 6-osra értékelt, sekély repedés az) nem igazán tartogatnak meglepetéseket: tagolt kövön kell jól tájékozódva cikkcakkozni felfelé, hol jobbról, hol balról kerülgetve a Tirolersteig nyomvonalát. Itt sajnos belefutunk keresztező mászópartikba, így megtörik a flow, ahogy az előttünk utat keresgélő szlovák párra várunk.

Az utolsó hossz teljesítése után még föl kell caplatnunk a Völlerin levezető ösvényéhez. Közben nyugtázhatjuk, hogy alaposan megnőtt a népsűrűség idefent, túrázó családok, siklóernyősök, sárkányrepülősök, mászók lepték el a platót. És meleg is lett. De főként az utolsó hosszok standjaiban tapasztalt kényszerű várakozások miatt döntünk úgy, hogy ma beérjük ennyivel, a CoronaBlaut meghagyjuk legközelebbre, amikor nem lesznek ennyien az utakban.

Elégedetten, túrázókat kerülgetve ereszkedünk a Völlerinen a legelő széli parkoló felé, közben az erdőben újra rám füllednek a göncök; jó érzés megérkezni a kocsihoz, ledobálni őket magamról, bedönteni fél liter vizet, lenyomni egy ropogós almát. Közben a fejemben megy a film a kezdő hosszról, az ötödik hosszról, a hatodik és hetedik hossz tábláiról... szerethető út a Wegscheider, változatos kihívásokkal, kiváló biztosítással. Kicsit még poros itt-ott, de majd pár hónap múlva – mire a mászók lerugdossák róla a laza rögöket, a tapogatózó kezek tisztára simogatják a szürke porral, virágfölddel telt fogásokat – egy nagyon kedves, nagyon szép mozgásokat kikövetelő túra lesz belőle.

Krisz


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Hohe Wand – Der Wegscheider 290m (7-)

Ezeket olvastad már?


Adlitzgraben 2020 #1

Most, hogy újra nyitva a határ, egyből kipróbáltuk működik-e?