Ennek már egy hete.
19-én Attila és Tomi már felderítették ezt a sportmászóhelyet, én meg ettem a kefét, mert a hétvégi elfoglaltságom miatt nem tudtam velük tartani, pedig a képeken látott kő felcsigázta az érdeklődésemet. Kőfejtő volt, mielőtt még. Szögletes formák. A gyengém. Kérdés, mikor megyünk legközelebb. Aztán megtudtam, hogy ezen a hétvégén a mászásom
megint megy a levesbe, úgyhogy megkíséreltünk "előre mászni": a szokásos szerda helyett kedden és csütörtökön. A keddi expedícióra jelentkezett Bandi és Zsiga is, Attila újrázást javasolt, én meg örültem.
A hely topóját Thomas Behm új
Fischauer Berge kalleréből ismertük meg (27-es tábla). Több fal is található viszonylag közel egymáshoz, az I-es tömb útjai hosszabbak valamivel, 8-tól 20 méterig terjedő kimászási hosszokkal lehet számolni. A nehézségi szintek (5)-től (8-) skálázódnak, őszinte számok. A kő érdekes. Sötétszürke, kompakt, szögletes formájú, keresgélős, technikás és poros. A por jellemzően a szélek könnyebb útjaiban mászók dolgát keseríti meg. A biztosítás rendben van.
Mikor délután három körül megérkeztünk, cefet meleg volt, a műszer 35 fok körüli értéket mutatott. Szerencsére a fal kiváló árnyékban áll, és kellemes huzatunk is volt, így a kezdeti csupasz felsőtestű leizzadásokat követően elviselhető szinten normalizálódott az állapotunk. Zsiga és Bandi ma nehezített pályán tolták: új cipőiket próbálták a lábukhoz szoktatni: kemény férfikönnyek, sistergős szitokszavak, a cipők levételekor megkönnyebbült nyögések közepette. Attila egyebek mellett pótolta a legutóbbi látogatásakor kimaradt hosszokat, mi többiek pedig kimásztuk a (6+)-os nehézségi szintig bezárólag a legtöbb utat. Fél hét körül teljesítményünkkel elégedetten zártuk a látogatást.
Érdekes lehet még a II-es tömb a 8 méteres, rövid, de valószínűleg tömény útjaival. Majd visszatérünk egyszer.
Krisz
Ausztria
